A peres felek között adásvételi szerződés jött létre 4 gépjármű tulajdonjogának átruházására. Az alperes a tulajdonjogot azért nem tudta a felperesre átruházni, mert egy sajátos szerződéses láncolatban kívánták az ügyletet lebonyolítani, azonban egy korábbi jogszerző társaság egyik ügyvezetője bűncselekmény elkövetésével a vételárat nem az eredeti eladó tulajdonosnak fizette meg, hanem saját céljaira használta fel.
Jeln ügy előzményeként az adásvételi szerződéstől való felperesi elállásra tekintettel a Debreceni Ítélőtábla a Kúria Gfv.VII.30.091/2013/9. számú ítéletével hatályban fenntartott Gf. III. 30.142/2012/13. számú ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 16.250.000 forint és késedelmi kamatai, valamint a perköltség megfizetésére. Az ebben a perben megállapított tényállásra alapítottan a felperes jelen eljárásban kártérítés megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.
A kártérítés megfizetése iránt indult kiemelt jelentőségű perben a Kúria az alábbi megállapításokat tette:
Az előzményi perben a felperes által előterjesztett kereseti kérelem tükrében a bíróság csupán arról foglalt állást, hogy a mintán az alperes az adásvételi szerződésben vállalt kötelezettségét, a dolog tulajdonjogának felperesre történő átruházását teljesíteni nem tudta, úgy jogszerű volt a felperes szerződéstől való elállása, aminek az eredményeként az alperes az adásvétel kapcsán elszámolt vételárrész visszatérítésére köteles.
Az, hogy az alperest az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás visszatérítésére kötelezte a bíróság, csak ebben az értelemben jelenti a helytállási „felelősségét”, ami fogalmilag nem azonosítható a kártérítési felelősséggel.
Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy ez a kártérítés fizetési kötelezettség az alperesi magatartás szubjektív jogkövetkezménye, így az alperes annak igazolásával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, sikeresen mentesülhet a kártérítési felelősség alól.
Budapest, 2016. október 5.
A Kúria Sajtótitkársága