A nyomozás elrendelése – az arról készített feljegyzés tartalmától függetlenül – a feljelentésben leírt valamennyi bűncselekményre kiterjed, ha az adott cselekmény tekintetében a nyomozó hatóság a feljelentést nem utasítja el. A nyomozás során foganatosított eljárási cselekmény pedig a bűncselekmény valamennyi ismert elkövetőjével szemben megszakítja az elévülést, akár név szerint ismert a hatóság előtt, akár a kilétének felderítés érdekében folyik a nyomozás.
A védő által előterjesztett felülvizsgálati indítvány szerint a jogerős ítéletben a bíróság annak ellenére állapította meg a terhelt bűnösségét 4 rendeli közokirat-hamisítás bűntettében, hogy az azok miatti büntethetősége – elévülés folytán – már a nyomozás során megszűnt. A 2003. november 3. és 2004. február 5. napja közötti elkövetések, valamint az érintett terhelt 2009. július 22-i, első gyanúsítotti kihallgatása között ugyanis a terhelttel szemben nem folyt nyomozás. A nyomozás 2006. augusztus 3-i elrendelése azért nem szakította meg – az indítvány szerint – a közokirat-hamisítások büntethetőségének elévülését, mert arra a nyomozás elrendeléséről készített feljegyzés szerint csak hűtlen kezelés bűntette miatt került sor.
A Kúria megállapította, hogy az ügyben részletes írásbeli feljelentés alapján került sor a nyomozás elrendelése. Az abban leírtak tartalmazták a terhelt terhére rótt 4 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének megállapítására alkalmas tényeket is, és név szerint megjelölte az elkövetésben érintett személyként a terheltet is. A nyomozás elrendeléséről a Be. 170. § (2) bekezdése szerint feljegyzést kell készíteni, melyben a bűncselekményt is meg kell jelölni. Nem követelmény azonban a feljelentés alapján megállapítható valamennyi bűncselekmény taxatív, a későbbi ítéletben írtakkal megegyező minősítéssel való felsorolása. Ugyanakkor az a Be. 6. § (1) bekezdése szerinti törvényi kötelezettsége a nyomozó hatóságnak is, hogy a feljelentésben foglalt valamennyi bűncselekmény miatt az eljárást lefolytassa. Ennélfogva, amennyiben azok közül bármelyik vonatkozásában a nyomozó hatóság a büntetőjogi felelősségre vonás bármilyen anyagi vagy eljárásjogi akadályát látja, úgy a Be. 174.-175/A. §-ai szerint rendelkeznie kell – az érintett cselekmény tekintetében – a feljelentés elutasításáról. Jelen esetben arra nem került sor, így az a hűtlen kezeléssel összefüggő és a feljelentésben leírt közokirat-hamisítások tekintetében is megszakította az elévülést.
Az eljárási cselekmény elévülést félbeszakító hatásának feltétele alanyi oldalról annak az elkövetővel szemben való foganatosítása. Az elkövető azonban nem azonos a (konkrét) terhelttel, nem jogi fogalom, hanem tényadat. Ennélfogva az elkövetővel szemben foganatosítják akkor is az eljárási cselekményt, ha létezése a hatóság előtt ismert, de személyazonossága csak később válik ismertté. Az ilyen elkövető személyének felderítése és szerepének tisztázása végett foganatosított eljárási cselekmény – ideértve a már ismert terheltek kihallgatást is – a később ismertté váló személyazonosságú terhelt tekintetében is félbeszakítja az elévülést. A nyomozás elrendelését követően foganatosított eljárási cselekmények azonban nem szakítják félbe az elévülést azzal szemben, aki ellen az adott bűncselekmény miatt az elrendelés ellenére nem folyik a nyomozás; akár azért, mert a léte sem volt ismert a hatóság előtt, akár azért, mert a nyomozó hatóság annak ellenére sem folytatott vele szemben semmilyen nyomozati cselekményt, hogy kiléte – e cselekmény elkövetése kapcsán – név szerint ismert volt.
Jelen esetben a nyomozó hatóság csak 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette tekintetében folytatott nyomozást a terhelttel szemben. A fennmaradó további 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette miatt az elévülés 2006. augusztus 3-i félbeszakadását követően csak a 2010. november 29-i vádemelés eredményezte volna az elévülés ismételt félbeszakadását. Így azonban a terhelt büntethetősége e cselekmények miatt már 2009. augusztus 2-án megszűnt.
Ezért a Kúria a 2016. május 31-én meghozott Bfv.III.1.869/2015/6. számú határozatával az ügyben hozott másodfokú ítéletet megváltoztatta, és a terhelttel szemben 2 rendeli közokirat-hamisítás bűntette [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pont] miatt ez eljárást megszüntette, egyebekben azonban a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.
Budapest, 2015. október 3.
A Kúria Sajtótitkársága