Az eljárt bíróságok az I. rendű terhelt bűnösségét több rendbeli csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés, (6) bekezdés], 54 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pont], hitelezési csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 297/A. § ] és 3 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében [1978. évi IV. törvény 276. §] állapították meg, és őt, mint különös visszaesőt három év börtönbüntetésre és a közügyektől öt év eltiltásra ítélték.
A jogerős ügydöntő határozatok ellen az I. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt – egyebek mellett – arra hivatkozással, hogy vádkiterjesztés folytán a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, mivel a tényállás egyik pontjában írt cselekmény nem szerepel a vádban, ezért a vád megváltoztatásáig eltelt időre figyelemmel a terhelt büntethetősége ezen cselekmény vonatkozásában elévült.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak. Megállapította, hogy a vitatott tényállási pont vonatkozásában megvalósított csalás bűntette miatti cselekmény kapcsán a vádkiterjesztés összefügg az I. rendű terhelt által elkövetett és a vád tárgyát képező további bűncselekményekkel, konkrétan pénzintézet sérelmére megvalósított csalás bűncselekményével, melynek ténybeli alapja azonos az utóbb vád tárgyává tett bűncselekmények tényalapjával.
Megállapította továbbá, hogy a büntethetőség elévülését csak az az érdemi cselekmény szakítja félbe, melynek ténybeli alapja megegyezik az utóbb vád tárgyává tett cselekmény lényegével, és meghatározott személy utóbb vád tárgyává tett tények megvalósításában játszott szerepének tisztázására irányul. A felülvizsgált ügyben ugyanakkor a vád tárgyává tett és az eljárt bíróságok ítéletének alapjául szolgáló, az I. rendű terhelt terhére megállapított bűncselekmények ténybeli alapja mindvégig azonos volt, a csalási cselekmények kapcsán ezért az alapos gyanú közlése, valamint az erre vonatkozó kihallgatás az elévülés félbeszakítását eredményezte. Fentieken túlmenően a vádirat tartalmazta továbbá a terhelt terhére megállapított csalási cselekmény leírását, ezért a vádemelés is megszakította az elévülést.
A Kúria ezért a megtámadott határozatokat az I. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartotta.
Budapest, 2016. október 3.
A Kúria Sajtótitkársága