A felperes és az I. rendű alperes házastársak voltak. Az együttélést a felperes különvagyonában álló ingatlanában kezdték meg, majd azt eladták és a vételárból egy másik ingatlant vettek. Ezt, majd a következő ingatlant is eladták és egy szerkezetkész családi házat vásároltak. A lakásingatlanok vételárát részben közös vagyonból, részben különvagyonból fedezték, az egyik ingatlant jelentős vagyoni ráfordítással felújították, a házas ingatlant illetően vitatott volt az építkezés költsége is.
A felperes keresetében az előző lakások eladási árának felhasználásából szerzett családi ház tekintetében az ingatlan-nyilvántartás szerint bejegyzett, a házastársak azonos tulajdoni hányadoktól eltérő tulajdonjoga megállapítását, a közös tulajdon megszüntetését, a házastársak közös vagyonába tartozó gazdasági társaságok üzletrészének és az ingóságok megosztását kérte, továbbá többlethasználati díjat is követelt az alperestől. Az alperes az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés szerint kérte a közös tulajdon megszüntetését, de eltérő módon. Vitatta a felperest megillető üzletrész ellenértékét.
A házastársak kölcsönösen több tételből álló elszámolási igényt (a családi házra és gépkocsivásárlásra felvett bankkölcsön, az ingatlan tulajdonjogához és használatához kapcsolódó költségek, gépkocsi adó) érvényesítettek. A felperes beszámítási kifogással kérte az I. rendű alperest terhelő hátralékos gyermektartásdíj beszámítását az I. rendű alperest megillető rezsi költség követelésbe és többlethasználati díjat is igényelt.
A perben eljárt bíróságok az ingatlanon a feleket megillető többlet tulajdoni hányadot eltérő mértékben határozták meg, mert a tulajdoni illetőségek megállapításánál a ráfordítások alvagyoni jellegét eltérően ítélték meg.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján indult felülvizsgálati eljárásban változatlanul vitás volt az ingatlanok tulajdoni hányada, a közös tulajdon megszüntetésével a felperesnek járó megváltási ellenérték összege, a tulajdonjoghoz kapcsolódó elszámolás és a beszámítási kifogás.
A Kúria a 2016. szeptember 27-én hozott ítéletével a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletét 215. sorszám alatt hozta meg. A bonyolult ügy elbírálása, az igen terjedelmes iratanyag áttekintése hosszabb ideig tartó koncentrált felkészülést jelentett. A határozat írásba foglalása ugyancsak jelentős időráfordítást igényel.
Budapest, 2016. szeptember 28.
A Kúria Sajtótitkársága