A felperes 2009. december 1-jén létesített munkaviszonyt az alperes jogelődjével. A munkáltatói jogutódlást követően a munkáltatói jogkör gyakorlója elhatározta bizonyos munkavállalók munkaviszonyának megszüntetését. A munkáltató a felperessel abban állapodott meg, hogy munkaviszonya 2012. augusztus 31-én közös megegyezéssel fog megszűnni. 2012. augusztus 27-én a közös megegyezéses megszűnés időpontját a felek 2012. december 31-ére változtatták. 2012. december 13-ai egyeztetésen elhangzott a végső döntés, amely szerint nem kívánnak a felperessel a továbbiakban együttműködni, a munkaviszonya 2012. december 31-ével megszűnik. A felperes 2012. december 14-én telefonon keresőképtelenségét jelentette be.
A felperes a keresetében arra hivatkozott, hogy a munkaviszonya az eredeti megállapodás szerint 2012. augusztus 31-én megszűnt, de továbbdolgozott a munkáltatónál, így a felek között 2012. szeptember 1-jén új munkaviszony jött létre. munkaszerződés írásban nem jött létre, csak szóban, de annak érvénytelenségére a munkavállaló 30 napon belül nem hivatkozott, így a jogviszony létrejött. Munkaviszonyát ebből következően jogellenesen szüntették meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes a felülvizsgálati kérelme nem megalapozott az alábbiak szerint.
A felperes munkavégzése 2012. szeptember 1-jétől a korábbi feltételek mellett folytatódott, a jogviszony elemeiben, illetve a foglalkoztatás tartalmában (munkakör, munkabér) változás nem történt. A felperes tudta, hogy a munkáltató a jogviszonyt 2012. december 31-ét követően nem tartja fenn, ezért szeptembertől kezdődően C.G. új humánpolitikai igazgatót többször megkereste, és a továbbfoglalkoztatását próbálta nála elérni. A perben nem lehetett ítéleti bizonyossággal megállapítani, hogy a felek között a közös megegyezés létrejött, mivel az erről készült dokumentum a felperes anyagában nem volt fellelhető, és az utólag az alperes által sem vitatottan nem volt rekonstruálható. Az azonban bizonyított volt, hogy az alperes a felperes kérése miatt hosszabbította meg a foglalkoztatást, de 2012. december 31-ét követően a jogviszonyt nem kívánta semmilyen formában fenntartani.
Valamennyi bizonyíték értékelésével helyesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az Mt. 22. § (4) bekezdése értelmében az alaki kötöttség megsértésével tett érvénytelen jognyilatkozat esetében sem alkalmazhatóak az érvénytelenség jogkövetkezményei, ha a jognyilatkozat a felek egyező akaratából teljesedésbe ment. Jelen esetben – a fentiek alapján – ez volt megállapítható, a jogerős döntés tehát nem jogszabálysértő.
Budapest, 2016. szeptember 19.
A Kúria Sajtótitkársága