A peres eljárásban érintett három munkavállaló áruházvezető-helyettesként állt a felperes alkalmazásában. A munkáltató elvárta, hogy az áruház nyitva tartási idejében hétfőtől szombatig 6 órától 22 óráig, vasárnap 8 órától 19 óráig egy-egy ügyeletes vezető tartózkodjon az áruház területén és végezzen munkát. Ennek a helyettes vezetők az általuk elkészített beosztás szerint tettek eleget. A Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve 2013. október 8-ától munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes munkáltatónál, ahol több munkaügyi szabálytalanságot állapított meg és munkaügyi bírságot szabott ki. Kötelezte a munkáltatót, hogy vezessen a jogszabályi előírásoknak megfelelő, a munkavégzés tényleges kezdő és befejező időpontját, illetve annak tartamát tükröző munkaidő-nyilvántartást e három munkavállaló munkaidejét érintően. Kifejtette, hogy a munkaidő-nyilvántartás a vizsgált időszakban nem tükrözte a valóságnak megfelelően az áruházvezető-helyetteseik vonatkozásában a munkavállalók munkaidejének kezdő és befejező időpontját. A munkáltató azt nyilatkozta, hogy az áruházvezető-helyetteseiket kötetlen munkarendben foglalkoztatta, munkájukat önállóan végezték és osztották be, nem a munkáltató határozta meg a munkavégzés időtartamát, a munkakezdés időpontját az egyes munkanapokra nézve.
A közigazgatási szerv megállapította, hogy a munkavállalók nem minősültek a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 208. §-a szerinti vezetőknek. Munkaidő-beosztásuk a munkaidőkeret átlagában heti öt napra készült, munkavégzésük szinte mindig nyolc órában történt, s az az áruház nyitvatartási idejét fedte le, a munkavállalók csupán arról egyeztethettek egymás között, hogy 7 óra 30 perctől vagy 14 órától kezdjenek-e dolgozni, illetve vasárnap ki végezzen munkát. A másodfokú közigazgatási hatóság határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta.
A munkáltató keresete alapján eljárt közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította, majd a benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Kúria sem tartotta alaposnak. A munkaidő-beosztás szabályait (a munkarendet) a munkáltató állapítja meg, s ennek keretében meghatározza, hogy a munkavállalónak melyik napon melyik időponttól meddig kell munkát végeznie. Kötetlen munkarend esetén a munkáltató részben vagy egészben lemond a munkavégzés időbeni meghatározásának jogáról és azt átengedi a munkavállalónak. A per tárgyát képező munkavégzés 2013-ban történt, így a 2013. december 31-éig hatályos szabályozásnak megfelelően kellett megítélni azt, hogy az eljárással érintett három munkavállaló kötetlen munkarendben végezte-e munkáját vagy sem. A kötetlen munkarend megállapításának feltétele, hogy a munkakör sajátos jellegére, a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel kerülhetett sor ilyen munkarend megállapítására. Ez azt feltételezi, hogy a munkavállaló olyan jellegű tevékenységet végez munkaidejének legalább felében, amely a többi munkavállaló munkavégzésétől függetlenül ellátható, és ezt az időtartamot a munkáltatói igénytől, illetve az Mt. korlátozást tartalmazó szabályaitól függetlenül maga a munkavállaló oszthatja be.
A perbeli esetben igazolható, hogy az érintett munkavállalók foglalkoztatása során e feltételek nem valósultak meg. Az áruházvezető-helyettesek munkájukat az áruház nyitva tartási idejében voltak kötelesek ellátni, feladatuk szorosan kapcsolódott a többi beosztott munkavállaló munkavégzéséhez, az áruház nyitva tartási idejéhez. A munkakör jellegéből adódóan így kötetlen munkarend megállapítására nem volt lehetőség.
Nem tekinthető a munkavégzés önálló megszervezésének az a körülmény, hogy az áruházvezető-helyettesek szabadon állapodhatnak meg egymás között, hogy a napi nyolc órás munkavégzésüket 7 óra 30 perckor vagy 14 órakor kezdik-e. A munkakör jellegénél fogva jellemzően a munkáltató által meghatározott, a nyitvatartási időhöz igazodó munkaidő-beosztáshoz kötött munkavégzés valósult meg, foglalkoztatásukra nem kötetlen munkarendben került sor, így a munkáltató nem mentesült a munkaidő-nyilvántartás kötelezettsége alól sem.
Budapest, 2016. szeptember 14.
A Kúria Sajtótitkársága