A felperes kormánytisztviselői jogviszonyban állt alperesnél. Az alperes képviseletében S.E. a felperes tanulmányi szabadsága alatt 2011. január 17-én postai úton a 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontjára alapított felmentést közölt 2011. január 1-jével kezdődő felmentési idővel. A felperes kezdeményezésére az alperes a jognyilatkozatot visszavonta, majd U. Gy. aláírásával a felmentést ismételten kiadták 2011. február 10-én, melyben a felmentési idő kezdetét 2011. február 8-ában jelölték meg. A felperes a keresetében a kormánytisztviselői jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott.
A felperes alappal hivatkozott az Ebktv. 19. § (1) bekezdésére, miszerint sérelmet szenvedett félként valószínűsítette a hátrányt (jogviszonyát megszüntették), és hogy a jogsértéskor rendelkezett az Ebktv. 8. §-ban meghatározott védett tulajdonsággal (keresztény értékrend, lelkiismereti meggyőződés). E valószínűsítésre tekintettel az Ebktv. 19. § (2) bekezdés alapján az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.
Az egyenlő bánásmód követelményének megtartását arra alapította a törvényszék, hogy U.Gy. munkáltatóijogkör-gyakorló személyében kellett a felperes vallási meggyőződésére vonatkozó tudomást vizsgálni. E körben azonban a felperes felülvizsgálati érvelése a tanúvallomások értékeléséről helytálló. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy a 2011. január 1-jétől kezdődően kiadott első felmentést S. E. írta alá munkáltatóijogkör-gyakorlóként, és e döntést fenntartva adta ki a második, hatályos, jelen per tárgyát képező felmentést U.Gy. A felperest azonban U.Gy. által aláírt felmentést megelőzően már S.E. is felmentette, aki arról nyilatkozott, hogy ő a döntését a személyzeti és a közvetlen vezetők javaslatára hozta meg. Peradat, hogy a felperes osztályvezetőjének (a közvetlen felettes) is felmentéssel megszűnt a felperessel egy időben a munkaviszonya, a felperes személyzeti anyagában pedig a bibliaoktatói főiskolai oklevele megtalálható volt, továbbá a tanúvallomások igazolták, hogy a felperes lelkiismereti meggyőződéséről, keresztény értékrendjéről a közvetlen munkatársai tudtak. Peradat az is, hogy a törvényszék által a felperessel összehasonlítható helyzetben lévőként meghatározott G.Cs. jogviszonya áthelyezéssel szűnt meg. A fenti körülmények értékelése nélkül megalapozott következtetés nem vonható le arról, hogy hitelt érdemlően bizonyította-e a reá háruló bizonyítási teher mellett az alperes, hogy az egyenlő bánásmód követelményét betartotta, illetve az adott esetben nem volt köteles betartani. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Budapest, 2016. szeptember 12.
A Kúria Sajtótitkársága