A perek tisztességes lefolytatásának elve megköveteli, hogy a bíróság a hibás, hiányos szakértői véleményt kijavíttassa, kiegészíttesse, a fél nem tudhatja meg csak az ítéletből, hogy a szakértői véleményt a bíróság alkalmatlan bizonyítási eszköznek értékelte.
A bíróságnak az a feladata, hogy a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse (polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 2.§ (1) bekezdés). E jogérvényesítő feladatát a bíróságnak számos, a Pp.-ben meghatározott feladata teljesítésével kell elvégeznie. Ahhoz, hogy a bíróság bizonyított tényálláson nyugvó ítéletet hozzon, a tényeket bizonyítási eljárás során tisztáznia kell.
A bizonyítási eljárás alapelvi rendelkezéseit a Pp. 3.§-a, míg a részletes szabályokat a X. fejezet tartalmazza. A Pp. 3.§-a szerint alapelvi rendelkezés, hogy a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. A bíróság a bizonyítási indítványhoz, illetve a bizonyítást elrendelő határozatához, bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas.
A Pp. bizonyításra vonatkozó részletes szabályai között a 164.§ akként rendelkezik, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A bíróság bizonyítást hivatalból – törvényi kivétellel – nem rendelhet el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok (Pp. 166.§ (1) bekezdés).
A felperes által kezdeményezett közigazgatási perben az elsőfokú bíróságnak abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy jogszerű-e az alperes határozata, a hatóság eljárási és anyagi jogi jogszabálysértés nélkül hozta-e meg döntését.
A felperes kereseti kérelme bizonyítékaiként megjelölte az általa már a közigazgatási eljárásban benyújtott dokumentumokat, és a perben indítványozta szakértő kirendelését.
A Pp. 177.§ (1) bekezdése értelmében, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. Az elsőfokú bíróság e jogszabályhely alkalmazásával jogérvényesítő feladatát teljesítette akkor, amikor a perben szakértői bizonyítást rendelt el.
A benyújtott szakértői véleménnyel azonban mindkét fél kifogásokat fogalmazott meg. A felperes a 49. és 54. sorszámú észrevételeiben sérelmezte, hogy a szakvélemény egyes részei nem, illetve nehezen érthetőek, a megfogalmazások rendkívül bonyolultak, a következtetések eredője nem állapítható meg, nem ismert és nem követhető, mikénti módon jutott az eredményként meghatározott akkumulátor db számhoz. Az alperes azt adta elő (53. számú írat), hogy a szakértő nem hajtotta végre teljes körűen a kirendelő végzésben foglaltakat, nem adott magyarázatot a felperes által számított és a revízió részéről elfogadott készletértéktől való jelentős eltérésre, nem vizsgálta a helyszíni leltárt, a külső raktárak tároló kapacitását, következtetései helytelenek, ellentmondásokat eredményeztek.
Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy szakértői bizonyítást rendelt el, felsorolta a szakvélemény hibáit, hiányosságait, hogy meghatározott kérdésekre nem tartalmaz választ, nem ad magyarázatot, megállapításai nem helytállóak, és azt állapította meg, hogy a szakvélemény nem alkalmas az adóhatósági megállapítások helytállóságának cáfolatára.
A Pp. 182.§ (3) bekezdése kifejezetten rendelkezik arról, hogy ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni. A fél erre irányuló indítványa alapján a bíróság más szakértőt rendelhet ki. E jogszabályhely értelmében tehát amennyiben a bíróság az elkészített szakvéleményről azt állapítja meg, hogy az valamilyen, akár a Pp.-ben is felsorolt hibában szenved, meg kell kísérelnie azt az eljárt szakértővel kijavíttatni. Ha ezen intézkedések ellenére a szakvélemény hibái nem szűntek meg, másik szakértő kirendelésének van helye.
A felek közölték az elsőfokú bírósággal a szakvélemény általuk észlelt hibáit, azonban az elsőfokú bíróság annak ellenére nem határozott a kijavításukról, hogy azokat - az ítéletben rögzítetten - maga is megállapította. A szakvélemény kiegészítését, a szakértő meghallgatását sem rendelte el a jogszabály kifejezett rendelkezése ellenére. A felperes olyan szakvélemény után fizetett szakértői díjat, amelyet az elsőfokú bíróság a hibái, hiányosságai miatt alkalmatlan bizonyítási eszköznek értékelt, elzárva a felet attól, hogy a szakértő kijavítással, kiegészítéssel megszüntesse a hibákat. Azt ítéletből nem állapítható meg, hogy ha a bíróság valamely kérdést szakkérdésnek minősített, és ezért szakértői bizonyítást foganatosított, miért és milyen indokolással rendelkezhet a szakértő véleménye nélkül, továbbá az sem, ha a szakértő (az elsőfokú bíróság álláspontja szerint) alkalmatlan bizonyítási eszközt készített, a bíróság miért nem annak orvoslásáról (kijavítás, kiegészítés) intézkedett a jogkövetkezmény (a kereset alátámasztására nem alkalmas) megállapítása helyett.
A bíróságnak a bizonyításra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéből adódóan a fél nem tudhatja meg csak és kizárólag az ítéletből azt, hogy a szakértői véleményt – annak hibái, hiányosságai okán - a bíróság nem fogadta el „alkalmas bizonyítékként”, anélkül, hogy a felet - a kereseti kérelme bizonyítása érdekében – tájékoztatta volna a további szakértői bizonyítás szükségességéről. A per jogerős befejezését követően ugyanis a felperesnek már nem áll módjában bizonyítania keresetét.
A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság mulasztásai az ügy érdemi elbírálására kihatottak.
Helytállóan kifogásolta a felperes azt is, hogy az ítélet indokolásának elemei nem feleltethetők meg a Pp. 221.§ (1) bekezdésben foglaltaknak, az elsőfokú bíróság tényállást sem állapított meg.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275.§-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróságnak az új eljárás során a Pp. 182.§ (3) bekezdésében foglaltak teljes körű alkalmazásával kell eljárnia, a szakértői véleményt ki kell egészíttetnie, kijavíttatnia, a szakértőt tárgyaláson meg kell hallgatnia, tájékoztatási kötelezettsége teljesítésével lehetőséget teremtve a felperesnek keresete további bizonyítására, amelyet követően eljárási jogszabálysértés nélkül hozható meg az érdemi döntés.
Budapest, 2016. szeptember 9.
A Kúria Sajtótitkársága