A törvényszék terheltet a bűnösnek mondta ki többrendbeli bűnszövetségben elkövetett zsarolás bűntettében és más bűncselekmények elkövetésében, s ezért halmazati büntetésül három év hat hónap börtönbüntetésre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, és rendelkezett a járulékos kérdésekről; ugyanakkor a 7 rendbeli magánlaksértés bűntettének vádja alól felmentette.
A másodfokon eljárt ítélőtábla a terhelttel szemben a 7 rendbeli magánlaksértés bűntette indult büntetőeljárást megszüntette, és a zsarolási cselekmények részbeni átminősítése mellett a vele szemben kiszabott büntetést hat év fegyházbüntetésre és hat év közügyektől eltiltásra súlyosította, valamint kötelezte 130.000 forint megfizetésére vagyonelkobzás címén; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az ítélőtábla ítélete ellen a terhelt felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, egyrészt a büntető anyagi jog szabályainak megsértésére, másrészt különböző eljárási szabálysértésekre, többek között arra hivatkozva, hogy az elsőfokú eljárásban több tárgyaláson nem volt jelen, és a másodfokú tárgyaláson sem lett meghallgatva, így a szembesítések elmaradtak.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a cselekményeket törvényesen minősítette, helytálló a bűnszövetségben történő elkövetés megállapítása is, és alaptalannak tartotta azt a hivatkozást is, amely szerint az elsőfokú bíróság a terhelt távollétében folytatta le az eljárás egy részét, mivel a bíróság betartotta a terhelt távollétében folytatandó eljárási szabályokat, így felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértés nem valósult meg.
A 423. § (5) bekezdése szerint pedig a Kúria a megtámadott határozatot a 416. § (1) bekezdésének c) pontja alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be. E hivatalbóli felülbírálat során a Kúria az alábbiakat észlelte:
Az ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben a törvényszék 2013. július 25. napján – immár ismételten – elfogatóparancsot bocsátott ki, és őt a 2013. augusztus 27., 29. és 30. napjára kitűzött tárgyalásra hirdetményi úton idézte. A 2013. augusztus 27-én tartott tárgyaláson az ügyész indítványára áttért a Be. XXV. fejezete szerinti, a távollévő terhelttel szemben folytatandó külön eljárásra. A 2013. szeptember 30., október 4. és október 7. napjára kitűzött tárgyalásra a terheltet ismét hirdetményi úton idézte. A tárgyalást megtartotta a terhelt távollétében, majd október 7-én azt 2013. október 14. napjára határozathirdetésre napolta el. Ezen legutolsó tárgyalási napra azonban a terhelt hirdetményi idézése nem történt meg. Az iratok között szerepel egy igazolás arról, hogy a terheltnek szóló küldeményről a hirdetmény kifüggesztése 2013. október 22. napján megtörtént a bíróságon és október 24. napján az önkormányzat polgármesteri hivatalában is, azonban a dátum mindkettőn 2013. október 18. napja, azaz az így kézbesített küldemény nem lehet a 2013. október 7. napjára szóló idézés.
Az ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben csak a külön eljárás szabályai szerint folytatható a büntetőeljárás, és az ismeretlen helyen tartózkodó vádlott részére a hivatalos iratot hirdetményi úton kell kézbesíteni [Be. 70. § (5) bekezdés]. Ez alól nem kivétel a határozat kihirdetésére elnapolt tárgyalásra szóló idézés sem. A távollévő terhelttel szembeni eljárás arra nem ad felhatalmazást, hogy a bíróság mellőzze a vádlott idézését a tárgyalásra.
A Be. 281. § (9) bekezdése szerint ugyan a bíróság az eljárást befejezheti a tárgyaláson meg nem jelent vádlottal szemben is, ennek azonban egyrészt az a feltétele, hogy a szabályszerűen idézett vádlott bejelentette, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni, továbbá nem a Be. XXV. Fejezet rendelkezései alapján folyik az eljárás.
Miután a tárgyalás a XXV. Fejezet szerint folyó eljárásban is csak a szabályszerűen idézett vádlott távollétében tartható meg és az eljárás a tárgyaláson csak ekkor fejezhető be, ha a szabályszerűen idézett vádlott nem jelenik meg a tárgyaláson, ez olyan eljárási szabálysértés, ami a Be. 373. § (1) bekezdésének II. d) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezési és egyben felülvizsgálati ok.
Erre tekintettel a másodfokon eljárt ítélőtáblának az elsőfokú ítéletet e terheltre vonatkozóan hatályon kívül kellett volna helyeznie és a törvényszéket új eljárásra kellett volna utasítania.
A Kúria ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat e terheltre vonatkozó részében hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt törvényszéket új eljárás lefolytatására utasította.
A Kúria felhívja az eljárt bíróságok figyelmét az ügyben észlelt további szabálysértésekre is:
- A bírósági iratokban nincs adat arra, hogy a terhelt számára egyáltalán megtörtént-e az elsőfokú ítélet kézbesítése. (Az a hirdetményi kézbesítés, amelyre a fent ismertetettek szerint sor került, nyilvánvalóan nem az ítéletre vonatkozott, miután annak írásba foglalására csupán 2013. december 14. napján került sor. Így legfeljebb az ítélet rendelkező részének kézbesítése történhetett meg, amire azonban a törvény nem ad lehetőséget, és nem is tekinthető az ítélet közlésének.)
- Nem állapítható meg az sem, hogy a terhelt védője részére mikor kézbesítették az elsőfokú ítéletet, és a védő mikor és milyen tartalmú fellebbezést terjesztett elő.
- A másodfokú bíróság tanácsának elnöke a Be. 358. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva az első fokon eljárt törvényszéktől az ítélet hiányosságai miatt „felvilágosítást” kért. Ténylegesen azonban nem felvilágosítás adására, hanem lényegében az elsőfokú ítélet indokolásának kiegészítésére hívta fel az elsőfokú tanács elnökét, amire nincs törvényes lehetőség. A felvilágosítás ugyanis eljárási szabályok betartásával függhet össze, így pl. arra vonatkozhat, hogy a fiatalkorú terhelttel szemben eljáró tanács elnöke kijelölt bíró-e, vagy a tanács egyik tagja pedagógus-e, mikor érkezett a bíróságra a fellebbezés, stb.
- Az ítélőtábla hivatalból a másodfokú eljárás során tudomást szerzett arról, hogy a terhelt időközben már más ügyben jogerős fogházbüntetését töltötte, azaz már ismert helyen tartózkodott, ennek ellenére – bár a törvény azt kötelezően előírja [Be. 531. § (5) bek.] – nem tárgyalást, hanem nyilvános ülést tartott
A törvényszéknek – és amennyiben arra sor kerül, az ítélőtáblának – a megismételt eljárásban az eljárási szabályok maradéktalan betartásával kell az eljárást lefolytatnia, majd az ügyben hozott határozat jogerőre emelkedése után – amennyiben annak feltételei fennállnak – döntenie az esetleges összbüntetésbe foglalásról.
Budapest, 2016. augusztus 22.
A Kúria Sajtótitkársága