A sértett életkorának az elkövetéskor hatályos Btk. 201. § (1) bekezdésében írt megrontás és a 197. § (1) bekezdésében írt erőszakos közösülés bűncselekményi viszonyában, továbbá a Btk. 197. § (2) bekezdésében és a 198. § (1) bekezdésében meghatározott tényállásokat illetően is alapvető büntetőjogi relevanciája van. Annak eldöntéséhez, hogy az elkövetés idején a tizennyolcadik életévét be nem töltött terhelt a megrontásnak egyáltalán elkövetője lehetett-e, a szexuális cselekvőség leírása szükséges.
Az eljárt bíróság a fiatalkorú terheltet terheltet bűnösnek mondta ki megrontás bűntettében [az 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről (az elkövetéskor hatályos Btk.) 201. § (1) bekezdés], ezért egy év és két hónap fiatalkorúak fogházbüntetésére ítélte, melynek a végrehajtását két évre felfüggesztette, megállapította, hogy a terhelt a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll, és büntetése végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban annak kétharmad része letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
A jogerős ítélet tényállása szerint: a fiatalkorú terhelt 2011. június 14. napján 22 óra körüli időben egy alkalommal szexuális kapcsolatot létesített a kiskorú sértettel, annak beleegyezésével úgy, hogy tudott arról, hogy a lány még nem töltötte be a 14. életévét. A sértett édesanyja megengedte azt, hogy a terhelt több napig velük egy házban, a kiskorú lányával egy szobában lakjon.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a fiatalkorú terhelt javára a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontjában írt okból, amelyben azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 427. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a megtámadott ítéletet változtassa meg, és a terheltet az ellene megrontás bűntette miatt emelt vád alól – a Be. 6. § (3) bekezdésének a) pontjára figyelemmel – bűncselekmény hiányában mentse fel.
Álláspontja szerint a járásbíróság a terhelt bűnösségének megállapítására a megrontás bűntettében a büntető anyagi jogi szabályainak megsértésével került sor, mert az elkövetéskor még büntetendő cselekménye az elbírálás idejére hatályba lépett új törvény értelmében már nem bűncselekmény.
A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozata szerint a felülvizsgálati indítvány a kifejtett jogi indokolástól eltérő indokból, a támadott határozat hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében alapos.
Az elkövetéskor hatályos Btk. hivatkozott szakaszának első fordulata szerint a megrontás bűntettét az követi el, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel közösül, míg a második fordulatban írt bűntett elkövetője az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét meg nem haladott személlyel fajtalankodik. Mindkét elkövetési magatartás a sértettnek a szexuális cselekménybe való belegyezését feltételezi.
Az elkövetéskor hatályos Btk. 210. § szerint a 197-198. §-ok alkalmazásában a tizenkettedik életévét be nem töltött személyt védekezésre képtelennek kell tekinteni. A korábbi Btk. 197. § az erőszakos közösülés, a 198. §-a pedig a szemérem elleni erőszak törvényi tényállásait szabályozta.
Az elkövetéskor hatályos Btk. 210/A. § (2) bekezdése értelmében a nemi erkölcs elleni bűncselekményekkel kapcsolatos törvényi rendelkezések alkalmazásában fajtalanság a közösülés kivételével minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, ami a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál.
Az elkövetéskor hatályos Btk. 197. § (1) bekezdése szerint az erőszakos közösülés, valamint a 198. § (1) bekezdésében meghatározott szemérem elleni erőszak bűntettének egyik elkövetési magatartása más védekezésre képtelen állapotának közösülésre, illetőleg fajtalanságra történő felhasználása.
Ebből következően az elkövetéskor hatályos Btk. 201. § (1) bekezdésében írt megrontás passzív alanya a tizenkettedik életévét már betöltött, de tizennegyedik életévét még be nem töltött kiskorú lehet. A tizenkettedik életévet be nem töltött személy sérelmére beleegyezésével véghezvitt közösülés nem megrontásnak, hanem erőszakos közösülés bűntettének minősül, az ugyanilyen körülmények között elkövetett fajtalanság pedig – az elkövető életkorától függetlenül – a szemérem elleni erőszak bűntettét valósítja meg.
Míg a megrontás bűntette közösüléssel megvalósuló fordulatának elkövetője fiatalkorú és felnőttkorú egyaránt lehet, addig a fajtalansággal megvalósuló magatartásért csak tizennyolcadik életévét betöltött személy vonható felelősségre.
A Btk. a tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel kényszerítés nélkül végzett szexuális cselekményt a 197. § (2) bekezdésében a szexuális erőszak önálló alapeseteként feltétel nélkül rendeli büntetni, akkor is, ha annak elkövetője a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be.
Szexuális cselekmény a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul [Btk. 459. § (1) bekezdés 27. pont].
A jogerős ügydöntő határozat meghozatalakor a fiatalkorú terheltnek a tényállásban írt cselekménye a Btk. alapján a speciális elkövetői alanyiság hiányában már nem minősül bűncselekménynek. Bár a megállapított elkövetési magatartás is a Btk. 198. § szerinti szexuális visszaélés bűntettének minősül, de annak elkövetője csak tizennyolcadik életévét meghaladott személy lehet.
Az ítélet szerint a terhelt a cselekmény megvalósításakor a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, ezért az elkövetéskori életkorára figyelemmel, a megrontás 201. § (1) bekezdésének első fordulatában meghatározott cselekménye – a Btk. 198. §-ban megkövetelt speciális alanyiság miatt – az elbírálás időpontjában már nem büntethető.
A jogerős ítéleti – és a felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó – tényállás nem tartalmazza sem a sértett tényleges életkorát, sem azt, hogy a fiatalkorú terhelt az elkövetési magatartást milyen szexuális tevékenységgel (közösülés, fajtalanság, illetve mely szexuális cselekménnyel) fejtette ki, mindössze azt tartalmazza, hogy „egy alkalommal szexuális kapcsolatot létesített”. A tényállás alapján a sértett a cselekmény időpontjában a tizennegyedik életévét kétség kívül nem haladta meg, az azonban nem tűnik ki, hogy a tizenkettedik életévét betöltötte-e, az ítélet ugyanis nem tartalmazza a sértett elkövetéskori életkorát.
A sértett életkorának az elkövetéskor hatályos Btk. 201. § (1) bekezdésében írt megrontás és a 197. § (1) bekezdésében írt erőszakos közösülés bűncselekményi viszonyában, továbbá a Btk. 197. § (2) bekezdésében és a 198. § (1) bekezdésében meghatározott tényállásokat illetően is alapvető büntetőjogi relevanciája van. Annak eldöntéséhez, hogy az elkövetés idején a tizennyolcadik életévét be nem töltött terhelt a megrontásnak egyáltalán elkövetője lehetett-e, a szexuális cselekvőség leírása szükséges.
Csak ezen tények birtokában kerülhet a bíróság abba a helyzetbe, hogy a megrontás bűntette kapcsán a terhelt büntetőjogi felelősségéről, cselekményének törvényes minősítéséről, s mindezek függvényében a büntetőtörvény időbeli hatályának az érvényesüléséről megalapozott döntést hozhasson.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 428. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
Budapest, 2016. augusztus 22.
A Kúria Sajtótitkársága