A felperes 2002-től állt a megyei jogú város polgármesteri hivatalánál közszolgálati jogviszonyban okmányiroda vezetőként. 2013. január 1-jétől a jogutód kormányhivatalhoz került okmányirodai ügyintéző munkakörbe, és két hónapra megbízták a kiadmányozási jogkör gyakorlásával. Közvetlen felettese ekkor a hivatalvezető volt, aki a munkáltatói jogkört 2013. február 27-én a jogviszony létesítése és megszüntetése vonatkozásában megtartotta, egyebekben azt átruházta.
A hivatalvezető 2013. június 6-án kelt intézkedésével bizalomvesztésre hivatkozva felmentéssel megszüntette a felperes kormánytisztviselői szolgálati viszonyát. Ezt azzal indokolta, hogy a felperes a közlekedésigazgatási ügyintézés során egyes ügyekben a vonatkozó jogszabályi előírásokkal ellentétes eljárásrendet alakított ki, a kiadmányozási jog jogosultjaként több ügyben a kizárási okról nem az előírásoknak megfelelően tájékoztatta vezetőjét, továbbá egy munkatársával szemben korábban megindított büntetőeljárásról nem tájékoztatta a hivatalvezetőt.
A felperes a határozatot sérelmezve a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz fordult, amely panaszát elutasította. Ezt követően keresetet nyújtott be a Döntőbizottság határozatának megváltoztatása iránt arra hivatkozva, hogy a felmentés indoka nem volt valós, és nem álltak fenn a bizalomvesztés feltételei, illetve rendeltetésellenesen gyakorolta jogát a munkáltató. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra figyelemmel, hogy intézkedése jogszerű volt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, s a másodfokú bíróság a határozatot helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatára is kiterjedően megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati tisztviselői jogviszonyát. Kifejtette, hogy azon felmentési indok, hogy a felperes közlekedésigazgatási ügyintézés során a vonatkozó jogszabályi előírásokkal ellentétes eljárási rendet alakított ki, továbbá a vele szemben fennálló kizárási okról nem az előírásoknak megfelelően tájékoztatta vezetőjét, nem lehet alapja a bizalomvesztésnek. A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 155. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy fegyelmi vétséget követ el a kormánytisztviselő, ha a kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegi. A Kttv. 76. § (1) bekezdésében szereplő kötelezettségszegések vétkes megszegése esetén ennek megfelelően kötelező a fegyelmi eljárás megindítása, ezért nem vonhat maga után „a vezetője bizalmát elvesztette” jogcímen felmentést. Kiüresítené a fegyelmi eljárásra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, ha a munkáltató a kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségének megszegését bizalomvesztésként értékelné, s erre tekintettel felmentéssel szüntetné meg a kormánytisztviselő jogviszonyát [3/2016.(III.23.) KMK vélemény 5. pont]. A harmadik felmentési ok vonatkozásában megállapította, hogy a felperest az adott büntetőügyben tanúként hallgatták meg, aki erről írásban haladéktalanul tájékoztatta akkori felettesét, a főjegyzőt. Hivatalból nem kellett tudomással bírnia arról, hogy kollégájával szemben büntetőeljárás indult, erről külön nem is értesítették. Az a körülmény, hogy a felperes a jogutódlást követően e tényről külön nem tájékoztatta a hivatalvezető, nem szolgálhat a kormánytisztviselői jogviszony bizalomvesztés címén történő megszüntetésére. Megállapítható továbbá, hogy mindez a magatartás annak valósága ellenére több hónappal később nem lehet okszerű indoka a kormánytisztviselői jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének, arra is tekintettel, hogy a korábbi felettesét a felperes tájékoztatta tanúkénti meghallgatásának tényéről, a felmentés közlésének időpontjában pedig már több hónapja nem a hivatalvezető volt a felperes felettese.
Budapest, 2016. július 12.
A Kúria Sajtótitkársága