A hitelezők és az adós a hitelezők által nyújtott hitel biztosítékaként, az adós jövőbeni követeléseire zálogjogot alapítottak. Az adós az ingatlanára bérleti szerződést kötött.
Az adós felszámolásának a megindulása után a hitelezők kérték a felszámolót, hogy a bérleti szerződés alapján befolyó bérleti díjakat a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D.§-a alapján fizesse ki a részükre, mint zálogjogosultak részére. A felszámoló a kérést megtagadta, álláspontja szerint a felszámolás során keletkezett követelésekre nem terjed ki a követeléseken fennálló zálogjog.
A hitelezők kifogást nyújtottak be a felszámolóval szemben, kérték a befolyt bérleti díjak részükre történő átutalására kötelezését.
A bíróság jogerős végzésében kötelezte a felszámolót, hogy a felszámolás alatt befolyó bérleti díjakkal a hitelezők, mint zálogjogosultak felé a Cstv. 49/D.§ (1) bekezdése szerint számoljon el.
A felszámoló által előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján eljárva a Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és a kifogást elutasította.
I/ Elsőként megállapította, hogy Cstv. 49/D.§ (1) bekezdése alapján csak azon zálogjoggal biztosított hitelezői igények rendelkeznek kielégítési elsőbbséggel, amelyek esetében a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 267.§ (1) bekezdés szerint a jövőbeni követelésre is kiterjedhet a felek megállapodása alapján a zálogjog. Egy adott vagyontárgyon azonban a zálogjog csak akkor keletkezik, ha az a vagyontárgy létrejön, vagy az adós válik a jogosultjává, követelésen a követelés létrejöttének időpontjában keletkezik zálogjog. Az, hogy a régi Ptk. lehetővé teszi jövőben keletkező követelések elzálogosítását, csak azt jelenti, hogy előre lehet rendelkezni jövőben keletkező követelésekről, azok létrejöttekor semmilyen újabb jogcselekmény nem szükséges a felek részéről a zálogjog létrejöttéhez. Önmagában a jövőbeni követeléseket elzálogosító megállapodás (zálogszerződés) tehát nem hoz létre zálogjogot, mert hiányzik a zálogtárgy, amelyen a zálogjog létrejöhetne.
Jóllehet az adott eljárásban még nem alkalmazandó, de a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) egyértelművé teszi, hogy önmagában a zálogjog megalapítása még nem eredményezi a zálogjog létrejöttét, annak feltétele az is, hogy az elzálogosítani kívánt vagyontárgy feletti rendelkezési jogot a zálogkötelezett megszerezze. Olyan vagyontárgyon, amely a zálogjog megalapításának időpontjában még nem létezik (például jövőbeli követelésen) vagy létezik ugyan, de a zálogkötelezettet még nem illeti meg a rendelkezési jog, csak akkor jön létre zálogjog, ha a vagyontárgy (például a követelés) létrejön, illetve a zálogkötelezett megszerzi a rendelkezési jogot. A régi Ptk. ugyan nem különböztetett ilyen egyértelműen a zálogjog megalapítása és létrejötte (keletkezése) között, azonban a régi Ptk. tekintetében is irányadó, a dologi jog létrejöttének (keletkezésének) feltétele, hogy a dologi jog tárgya létrejöjjön.
A felszámolás kezdő időpontjától a felszámolás hatálya alá tartozó vagyon – melybe beletartozik az adós vagyonának hasznosításából származó bérleti díj is – nem terhelhető meg. Az addig megszerzett pozíciók alapján történik a vagyon hitelezők közötti szétosztása (Cstv. 49/D.§, 57.§).
II/ A bérletre vonatkozó polgári jogi szabályokból következően egy adott időszak szolgáltatásának ellenértéke a bérleti díj. Ha tehát a szolgáltatás még a felszámolás kezdő időpontja előtt történt, akkor az abból eredő követelésre fennáll a zálogjogosult zálogjoga a felek szerződése alapján, azonban a felszámolás kezdő időpontja után az adós által nyújtott szolgáltatás ellenértékére vonatkozóan a Cstv. 49/D.§ (1) bekezdése alapján nem keletkezhet zálogjog.
Nem tekinthető egységes szolgáltatásnak a bérlet tárgyának az adós általi használatba adása, mert ugyan a használatba adás egy konkrét aktus, de annak fenntartása egy időszakra vonatkozik, s ugyanígy a régi Ptk. időszakonkénti bérleti díj fizetési kötelezettséget ír elő ellenszolgáltatásként a bérlő részére is. Ha ez a jogviszony a felszámolás kezdő időpontja előtt és utána is fennáll, akkor a fent kifejtettek szerint kell a felszámolónak megosztania a bérleti díjakat. A felszámolás kezdő időpontja előtt eltelt időre vonatkozó bérleti díj zálogjoggal terhelt, míg a felszámolás kezdő időpontja után keletkezett bérleti díjra a hitelezőnek már nem áll fenn a zálogjoga.
Ebből következően tévesen vizsgálta a másodfokú bíróság a követelés esedékességének kérdését, mert a bérleti díj követelés – a zálogtárgy – még nem is létezett a felszámolás kezdő időpontjában.
Budapest, 2016. június 16.
A Kúria Sajtótitkársága