A társadalombiztosítási szervek arra tekintettel, hogy a felperes 57%-os egészségi állapot mellett rehabilitálható, B1 minősítési kategóriába tartozik, a rehabilitációs ellátásra jogosultságát állapították meg. A bíróság a 2.M.858/2012/31. számú jogerős ítéletével megállapította, hogy a felperes B2 minősítési csoportba tartozó és az alperesnek a rokkantsági ellátás összegéről kellett döntenie az új eljárásban. A 2.M.858/2012. szám alatt folyamatban volt peres eljárásnak a felperes „állapotjavulása” nem volt a tárgya tekintettel arra, hogy az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazása a rehabilitációs ellátás összege meghatározásánál szóba sem jöhetett, mivel ezen jogszabályhely csak a rokkantsági ellátás összege megállapítására tartalmaz rendelkezést. Az új eljárásban a társadalombiztosítási szervek határozatai a felperes egészségi állapot mértékét a munkaügyi bíróság ítéletére hivatkozással rögzítették, azonban rendelkezést csupán a rokkantsági ellátás összegére nézve tartalmaztak, ezért az egészségkárosodás mértéke nem volt vizsgálható a peres eljárásban. A felperes sem vitatta keresetében az egészségkárosodása mértékét, hanem azt kérte, hogy állapotjavulás hiányában rokkantsági ellátásának összege ne legyen kevesebb és vitatta, hogy egészségi állapotában javulás következett volna be.
Az Mmtv. 2012. július 26. napjától hatályos 33/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint (…) a rokkantsági ellátásban részesülő személy felülvizsgálatát követően az ellátott rokkantsági ellátásra jogosult, az ellátás összegét a 12. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani azzal, hogy az – az állapotjavulás kivételével – nem lehet kevesebb a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegénél. A felperes részére III. csoportú rokkantsági nyugdíj az 50-79%-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodás alapján került megállapításra. A munkaügyi bíróság a 2.M.858/2012/31. számú jogerős ítéletében rögzítette, hogy a felperes egészségi állapota 57%-os mértékű, B2 minősítési kategóriába tartozik. Az alperes arra tekintettel, hogy a III. csoportú rokkant minősítéshez képest (50%-79%) a B2 kategória (43%) állapotjavulást jelent, az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja rendelkezésében foglaltak szerint csökkentette a felperes rokkantsági ellátásának az összegét.
A Kúria több korábbi döntéseiben rámutatott, hogy az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontjaiban rögzített feltétel az állapotjavulás nem a tényleges, az egészségügyi állapotban bekövetkezett javulást jelenti, hanem a hatályos orvosszakmai jogszabályok szerinti, százalékos mértékben bekövetkezett változást. A jogszabály erre vonatkozó rendelkezésének hiányában nincs más lehetőség, mint a korábban (az Irányelvek és a később NEFMIr. alapján) megállapított egészségkárosodási mértékek összehasonlítása. Az Mmtv. 33/A. §-át beiktató a 2012. július 26. napján hatályba lépett egyes szociális tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi CXVIII törvény 48. §-ához fűzött indokolás egyértelművé tette, hogy a jogalkotó célja az volt, hogy a korábbi ellátórendszerből a komplex minősítés alapján az új ellátórendszerbe átkerülő személyek ellátása egységes módon legyen kiszámítva. A Kúria jogilag csupán a számszaki százalékos értékek összehasonlítását tudja relevánsnak és értékelhetőnek tekinteni az Mmtv.-ben rögzített állapotjavulás meghatározásához.
A Kúria rögzítette, hogy a perbeli ellátásokra való jogosultság feltételeinek jogszabályi úton történt módosítása (ideértve az egészségkárosodás, egészségi állapot meghatározására vonatkozó feltételek változását, szigorítását is) nem vet fel jogalkalmazási problémát, az ezzel kapcsolatos sérelmek orvoslására az Alkotmánybíróság rendelkezik hatáskörrel. Az állapotjavulás jogszabályi definiálásának hiányával kapcsolatos alkotmányossági aggály a rendes bíróságok eljárásában nem orvosolható, mert mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet bíró nem kezdeményezhet.
Budapest, 2016. június 13.
A Kúria Sajtótitkársága