A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes részfoglalkozású főiskolai tanársegédi munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A házastársával fennálló életközössége megszűnésétől kezdődően a 2008. június 23-án született gyermekük a felperesnél lett elhelyezve.
Az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a 2013. november 26-án kelt intézkedésével a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban:Kjt.) 30.§ (1) bekezdés b) pontja alapján felmentéssel megszüntette a Főiskola szenátusának létszámcsökkentést elrendelő határozataira hivatkozással.
A felperes a felmentést sérelmezve keresetet terjesztett elő, amelyben a jogellenesség jogkövetkezményeként közalkalmazotti jogviszonyának helyreállítását kérte. Álláspontja szerint az alperes megsértette a Kjt. 32.§ (1) és (2) bekezdését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes felmentési korlátozás megsértésére történő hivatkozását megalapozatlannak találta, mert álláspontja szerint a felmentés oka megfelelt a Kjt. 32.§ (1) bekezdés b) pontjában foglalt különös indoknak.
A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és az alábbi elvi kérdésekben döntött:
A felperes téves hivatkozásával szemben a másodfokú bíróság a Kjt. 32.§ (1)-(2) bekezdésében foglalt felmentési korlátozás körében a felperes keresetét nem azért ítélte megalapozatlannak, mert e jogszabályi rendelkezések alkalmazását a Felsőokt.tv. kizárja, hanem azért, mert – az elsőfokú bíróság álláspontjával egyezően - arra a következtetésre jutott, hogy a felmentés különös indokoltsága az adott esetben fennállt és nem volt olyan munkakör, amely felajánlható lett volna számára.
A Kjt. 32. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint ha a munkáltatónál van olyan munkakör, amelynek ellátására a közalkalmazott alkalmas, a jogviszonyt mindaddig nem lehet felmentéssel megszüntetni, amíg a közalkalmazott ilyen munkahelyre áthelyezhető, feltéve, hogy ezt elvállalja.
A törvényszék helytállóan állapította meg, hogy e jogszabályi rendelkezésben foglalt „áthelyezhető” kitétel helyes értelmezése szerint azt jelenti, hogy az érintett közalkalmazott részére a felmentés idején betöltetlen munkakör ajánlható fel. Az előbbiek szerinti felmentési korlátozás értelmezése ugyanis nem járhat azzal a következménnyel, hogy a munkáltatónál meglévő, más személy által betöltött és a létszámleépítéssel vagy átszervezéssel nem érintett valamennyi munkakört is vizsgálni kellene.
Felmentési korlátozás esetén a Kjt. 32.§ (1) bekezdése szerinti „különös indok” fennállása nem jelent az általánostól eltérő indokolási kötelezettséget, csupán azt, hogy a perben a munkáltatónak azt is bizonyítani kell, hogy a közalkalmazott jogviszonyának fenntartása tarthatatlanná vált, vagy aránytalan terhet jelent számára. E körülmény fennállását a bíróság a felmentés indokolása alapján vizsgálja és a bizonyítási eljárás adatai alapján mérlegeli.
Budapest, 2016. június 2.
A Kúria Sajtótitkársága