A felperes értékesítette ingatlanát az I. rendű alperesnek, aki továbbadta a II. rendű alperesnek, majd a II. rendű alperes is továbbértékesítette azt a III. rendű alperes részére. Az ezt követően felszámolás alá került felperes által indított per során a felek az adásvételi szerződéseket felbontották és abban állapodtak meg, hogy a felperes tulajdonjoga kerül visszajegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. A II. rendű alperes utóbb a tulajdonjoga visszajegyzése iránti kérelmét visszavonta, így a felperes tulajdonjoga sem volt visszaállítható.
A felperes által a tulajdonjoga visszajegyzése iránt indított perben a Kúria az érdemben helyes jogerős ítélet indokolását megváltoztatva elvi éllel fejtette ki azt az álláspontját, hogy a felperes által indított per nem az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 62. § (1) és (2) bekezdése szerinti törlési per. Az ilyen jellegű esetekben sem a földhivatali bejegyzés, sem a bejegyzés alapjául szolgáló jogviszony nem érvénytelen és a jog megszűnéséről sincs szó. A felperes tulajdonjoga a szerződések felbontására tekintettel nem kerülhet az eredeti ranghelyen visszajegyzésre és a törlési per, mint jogvédelmi eszköz igénybevétele az ilyen módon jogosulttá vált felperest nem illeti meg.
A felperes a kötelmi jogi igénye alapján ( régi Ptk. 319.§ (3) bekezdés) a szerződéses láncolat felbontása folytán kérhette a perben a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését, de csak a rangsor elvének megfelelően, a földhivatali változások bejegyzésére vonatkozó szabályok alapján (Inytv. 30.§(2) bekezdés).
Budapest, 2016. május 26.
A Kúria Sajtótitkársága