A Kúria megismételt kisajátítási eljárásban hozott határozat felülvizsgálata iránt indult perben rámutatott, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban Ket.) 109. § (4) bekezdése alapján az I. rendű alperest a jogerős ítéletben foglalt döntés és indokolás kötötte, az I. rendű alperes számára a csemeték letermelésének ténye a korábban folyt kisajátítási perben ismert volt, így azt új tényként a megismételt eljárásban nem hozhatta volna fel és nem térhetett volna el a jogerős ítéletben foglaltaktól, nem alkalmazhatta volna a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 10. § (7) bekezdését, nem mondhatta volna ki, hogy az I. rendű felperes által időközben letermelt csemetéskertért kártalanítás nem jár. A korábbi perben eljárt bíróság a letermelés ténye mellett az öntözés elmaradása, lehetetlenné válása miatt a zöldkárt megítélte az I. rendű felperes részére. Ez a jogerős döntés utóbb nem tehető vitássá olyan okból, amely a felek előtt abban az eljárásban ismert volt, és amelyet akkor nem tettek vitássá.
Az olyan igények, amely a korábbi kisajátítási perben másodlagos kereseti kérelemként kerültek előterjesztésre, és az elsődleges kereseti kérelemnek való helyt adás folytán a bíróság új eljárásra, a teljes ingatlan kisajátítására kötelezte az I. rendű alperest, a megismételt eljárásban ezek a másodlagos kereseti kérelemben foglalt igények utóbb már nem érvényesíthetők, elenyésznek, nem tekinthetők úgy, hogy azokat az I. rendű felperes jogfenntartással terjesztette elő, ezért azok nem tekinthetők utóbb előterjesztett igénynek.
Budapest, 2016. május 19.
A Kúria Sajtótitkársága