A felperes 2011. november 20-án rokkantsági nyugdíj iránti igénybejelentést terjesztett elő, amelyet a nyugdíjbiztosítási igazgatóság a 2011. december 21-én kelt határozatával elutasított, mert a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása – az NRSZH elsőfokú szakértői bizottságának 2011. november 29-én kelt szakhatósági állásfoglalása szerint – nem érte el a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 36/A. § (1) bekezdésében írt legalább 50%-os mértéket. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot a 2013. május 7-én kelt határozatával megváltoztatta és a 2011. október 24-től 2011. december 31-ig terjedő időre havi 182.395 forint összegű rokkantsági nyugdíjat állapított meg. Ezt követően a rehabilitációs szakigazgatási szerv a 2014. február 18-án kelt határozattal 2012. január 1-től 2013. december 31-ig havi 41.850 forint rehabilitációs ellátást állapított meg. E határozatot a másodfokú szerv megváltoztatta és azonos időszakra – a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 30. § (5) bekezdésére alapján – 46.500 forint rehabilitációs pénzbeli ellátást állapított meg a felperes részére. A munkaügyi bíróság a felperesnek az utóbbi határozat felülvizsgálatára irányuló keresetét az Mmtv. 2. § (1) bekezdése, 9. § (1) bekezdés a) és b) pontja, valamint 30. § (5) bekezdés a) pontja alkalmazásával – elutasította. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. A Kúria megállapította, hogy a felperes 2011. november 20-án benyújtott rokkantsági nyugdíj iránti igénybejelentésének elbírálása az egészségkárosodáson, megváltozott munkaképességen alapuló ellátások jogi szabályozásának változása, a Tny. módosítása és az Mmtv. hatályba lépése időpontjában – a 2011. december 21-én kelt elutasító határozat elleni fellebbezésre tekintettel – folyamatban volt. A másodfokú szerv csak 2013. május 7-én hozott megváltoztató határozatot, amelyet az NRSZH 2012. november 20-án kelt másodfokú orvosi bizottsági véleménye alapján kiállított szakhatósági állásfoglalásra alapított. Az Mmtv. – a 29. § (2)-(6) bekezdéseiben felsorolt rendelkezések kivételével – 2011. december 31-én lépett hatályba, a 30-72.§-ok – a (2) bekezdés alapján – 2012. január 1-től léptek hatályba. A másodfokú szerv az Mmtv. 33. § (3) bekezdése alapján a felperest tájékoztatta a jogszabályok megváltozásáról és nyilatkoztatta arról, hogy kérelmét az Mmtv. szerinti ellátások tekintetében is fenntartja-e. A felperes 2013. február 17-én úgy nyilatkozott, hogy rokkantsági nyugdíj megállapítását kéri, a 2011-ben benyújtott kérelmét a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai iránt is fenntartja, komplex felülvizsgálatát nem kéri. A Kúria megállapította, hogy azon személyekre vonatkozóan, akik kérelmüket az új ellátásokra is fenntartották, a törvényhozó átmeneti rendelkezéseket alkotott: ellátásukat attól függően kellett megállapítani, hogy komplex minősítésüket 2011. december 31-ig elvégezték-e [30. § (4)-(5) bekezdés], azon személyekre pedig, akik 2011. december 31-én rokkantsági nyugdíjban részesültek, a 31-33. §-okban további külön szabályokat alkotott. A peradatok szerint a felperes komplex minősítését 2011. december 31-ig az elsőfokú eljárásban elvégezték, a 2011. december 21-én kelt határozat szerint az NRSZH elsőfokú bizottsága 44%-os össz-szervezeti egészségkárosodás mellett a szakmai munkaképesség változást és a rehabilitálhatóságot is értékelte. A felperes részére 2011. december 31-ig havi 182.395 forint rokkantsági nyugdíj került megállapításra, a 2012. január 1-től – kérelme fenntartására vonatkozó nyilatkozattal – igényelt ellátásra 30. § (4) bekezdés b) pont bb) alpontját kellett alkalmazni. A munkaügyi bíróság téves jogértelmezés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy a felperes ügyében az Mmtv. 30. § (5) bekezdését kellett alkalmazni. Az alperes a rehabilitációs ellátást a szakhatósági állásfoglalásra alapítva állapította meg, határozata indokolásában azonban tévesen rögzítette, hogy a felperes az Mmtv. szerinti ellátások iránti igényét 2012. január 1-jén terjesztette elő, és ennek folytán, valamint az Mmtv. 30. § (3) bekezdése mellőzése miatt tévesen határozta meg az ellátás összegét is. A Kúria ezért a jogerős ítéletet és a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte azzal, hogy a felperes rehabilitációs ellátásra való jogosultságát és annak összegét az Mmtv. 30. § (3) bekezdése alkalmazásával bírálja el.
Budapest, 2016. május 11.
A Kúria Sajtótitkársága