Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I.r. felperes 2003. november 5-étől állt köztisztviselői, majd 2010. július 6-ától kormánytisztviselői jogviszonyban az alperesnél. Az alperes 2010. november 30-án közölte a kormánytisztviselői jogviszonyának indokolás nélküli megszüntetését a 2010. évi LVIII. törvény (továbbiakban Ktjv.) 8. §-ának (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással. A II.r. felperes 2005. február 1-jétől állt köztisztviselői, majd 2010. július 6-ától kormánytisztviselői jogviszonyban az alperesnél. Kormánytisztviselői jogviszonyának indokolás nélküli megszüntetésének szabályos kézbesítésére 2010. szeptember 6-án került sor. A felperesek a keresetükben a munkáltatói intézkedések jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérték eredeti munkakörbe történő visszahelyezésükkel. Hivatkozásuk szerint a munkáltató részéről rendeltetésellenes joggyakorlás valósult meg, illetve az egyenlő bánásmód követelményének megtartása is sérült.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereseteket elutasította. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperesnek fizetendő perköltség összegét leszállította.
A felperesek felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján.
Az Európai Unió Bíróságának C-332/13. számú előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott végzése folytán a felülvizsgálati kérelemnek az uniós jogszabályokkal összefüggő érvelése nem képezheti a felülvizsgálati eljárás tárgyát, mivel a Ktjv. megalkotásával Magyarország nem az Unió jogát hajtotta végre [végzés: az Európai Unióról, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikk (1) bekezdés, (3) bekezdés b)pont]. Ezért az Európai Unió jogának megsértésére történő hivatkozás alapján a felmentés jogellenessége nem állapítható meg, az életkor szerinti diszkriminációval összefüggésben sem.
Az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II.18.) AB határozatában a sérelmezett rendelkezést a jövőre nézve semmisítette meg, így a felperes felmentésének közlése időpontjában az alkalmazandó volt.
Az Ebktv. 65. §-ában meghatározottak szerint e törvény - többek között - a felperesek által megjelölt 2000/78/EK irányelvnek való megfelelést szolgálja. Az eljáró bíróságok jogszerűen alkalmazták az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó kérelem elbírálása során az irányelv rendelkezéseinek megfelelően átültetett törvényi előírásokat, és vették figyelembe az Unió Bíróságának gyakorlatát, amely nem ellentétes a hazai ítélkezéssel.
Az eljáró bíróságok a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségüknek eleget téve az Ebktv. 19. § (1) és (2) bekezdésében foglalt valószínűsítési és bizonyítási kötelezettségeikről a feleket megfelelően tájékoztatták.
A felperesek az Ebktv. 19. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségüknek eleget téve az Ebktv. 8. § o) pontjában hivatkozott védett tulajdonságuknak a jogsérelem időpontjában való fennállását (50. életév betöltése), és a jogsérelem bekövetkezését (kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése) valószínűsítették. A II.r. felperes politikai nézetei miatti hátrányos megkülönböztetését nem is valószínűsítette, e körben helytálló az eljáró bíróságok elfoglalt jogi álláspontja.
Alaptalan azonban az érvelése, miszerint az alperes az Ebktv. 19. § (2) bekezdésben, valamint a 7. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat nem bizonyította. Az alperes igazolta az általa csatolt kimutatással (13/A/1.), hogy a Megyei Kirendeltségen felmentett kormánytisztviselők közül mindössze három személy volt 50 évesnél idősebb, a további felmentettek az ennél fiatalabb korosztályokból kerültek ki. Az alperes bizonyította, hogy a felperesek felmentésére a jogszabályoknak megfelelően került sor, életkoruk miatt diszkrimináció nem érte őket.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2016. április 27.
A Kúria Sajtótitkársága