A felperes közszolgálati jogviszonyban állt, munkaügyi felügyelői munkakört látott el. 2010. július 6-ával a jogviszonya kormánytisztviselői jogviszonnyá alakult át.
A felperes néhány kollégájával a munkáltató elnökéhez észrevétellel fordult, K.S. munkáltatói jogkörgyakorló által kialakított munkarendet, iratkezelési eljárást, valamint a közvetlen munkatársaik részéről érkezett – álláspontjuk szerint minden alapot nélkülöző – rágalmakat és vádaskodásokat sérelmezték. A d-i irodában kialakult munkahelyi légkör fennállásáért is K.S-t tették felelőssé. A munkáltató munkaügyi főosztálya javaslatot tett a felperes soronkívüli (rendkívüli) orvosi alkalmassági vizsgálatának kezdeményezésére. A felperes az elrendelt orvosi alkalmassági vizsgálaton nem jelent meg, 2010. február 15-én írt levelében arról tájékoztatta az igazgatót, hogy amennyiben a jogszabályi előírásoknak megfelelően, és nem a rendeltetésével össze nem férő célból történik a munkaköri alkalmassági vizsgálatra a beutalása, akkor azon részt vesz. A munkáltató elnöke tájékoztatta a felperest, hogy együttműködési kötelezettség terheli az orvosi vizsgálatok vonatkozásában. 2010. augusztus 13-án kelt levélben a munkáltató arról tájékoztatta a felperest, hogy vele szemben a munkáltatói jogkört 2010. július 23. napjától ismételten K.S. igazgató gyakorolja. A munkáltató 2010. szeptember 6-án meghozott, és a felperessel ugyanezen a napon közölt felmentésével a felperes kormánytisztviselői szolgálati viszonyát a 2010. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontjára utalással indokolás nélkül megszüntette 2010. november 8-ai hatállyal.
A felperes a keresetében a munkáltatói felmentés jogellenességének megállapítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes a felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
Kizárólag a pontos jogszabályhellyel megjelölt, és ezzel összefüggésben előadott felülvizsgálati érvelés volt vizsgálat tárgyává tehető. A Kúria nem a korábbi beadványokra hivatkozást, hanem a jelen felülvizsgálati kérelemben konkrétan megjelölt indokokat értékelhette a fenti jogszabály alapján.
Az eljáró bíróságok elöljáróban helytállóan vizsgálták, hogy az alperes jogi képviselete megfelelt-e a törvényi előírásoknak. Helyesen jutottak arra a következtetésre, hogy a Megyei Kormányhivatal Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 24/2011. (III.7.) KIM utasítás mellékletének 28. § (3) bekezdése szerint a kormányhivatalnak a bíróságok és a hatóságok előtti jogi képviseletét a jogi képviseletért felelős szervezeti egység e feladattal megbízott kormánytisztviselői látják el. A kormánymegbízott azonban az ügy sajátosságára tekintettel egyedi, vagy általános megbízási szerződés alapján külső jogi képviselőt bízhat meg, illetve jogi képviseleti megbízást tarthat fenn. Mindebből következően a kormánymegbízott nem volt elzárva attól, hogy jogi képviselet ellátására meghatalmazást adjon ügyvédi iroda, vagy ügyvéd számára, így a perben az alperes nevében nem a felperes által állított álképviselő járt el.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 167. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértését is panaszolta. Az alperes K.S. meghallgatását azért indítványozta, mert mint munkáltatói jogkörgyakorlónak valamennyi körülményről tudomással kellett rendelkeznie. Az ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelés nem alapos. Az alperes kifejezetten megjelölte azon körülményeket, amelyekről K.S. nyilatkozni tud és a bizonyítási eljárás is ebben a körben zajlott.
Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy nem jelenti a tanúk elfogultságát önmagában az, hogy a munkáltató alkalmazottai (BH 1999.260.). A felperes állította a munkáltatói jogkörgyakorló elfogultságát, illetve, hogy K.S-től nem volt megalapozott nyilatkozattétel várható amiatt, mivel ebben az esetben saját magát vádolta volna bűncselekmény elkövetésével. Ezt a felperesi előadást azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztották alá (Pp. 164. §).
A jogerős ítélet helyesen utalt arra a következetes ítélkezési gyakorlatra, amely értelmében az intézkedést nem teszi jogellenessé, ha a munkáltatói jogkör átruházásáról való tájékoztatás elmarad. A munkáltató elnöke – 2010. augusztus 13-án kelt - levelében azonban tájékoztatta is a felperest arról, hogy 2010. július 23-ától ismételten az igazgató gyakorolja a munkáltatói jogokat.
Ugyancsak helyesen mutattak rá a bíróságok arra, hogy – figyelemmel a 335/2005. (XII.29.) Korm. rendelet 52. §-ának (1) bekezdésére is – a munkáltató intézkedését nem teszi jogellenessé a szervezet bélyegző lenyomatának a hiánya.
A Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján a kormánytisztviselői jogviszony indokolás nélkül is megszüntethető volt. A rendeltetésellenes joggyakorlás megvalósulását a felperes abban jelölte meg, hogy K.S. ártási szándékkal távolította el a munkahelyéről. Ezt azonban a felperesnek kellett bizonyítania (Pp. 164. §), aki ennek nem tudott eleget tenni.
A 33/1998. (VI.24.) NM rendelet 7. §-ának (1) bekezdés e) pontja szerint a munkáltató vezetője jogosult volt akár soron kívüli alkalmassági vizsgálatot elrendelni, amely szabályszerűen megtörtént. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) részletesen szabályozza azon előírásokat, amelyeket a munkáltatónak be kell tartani, és be kell tartatni annak érdekében, hogy valamennyi munkavállaló egészségi állapotának megfelelő munkát végezhessen (60. §). Ennek érdekében az alperes jogszerűen rendelhetett el – akár soron kívül is – orvosi vizsgálatot a felperes esetében, akinek teljesítménye jelentősen romlott, munkatársaihoz való viszonya megváltozott, és olyan magatartást tanúsított, amely miatt ők nem akartak vele együtt dolgozni.
A Kúria a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2016. április 27.
A Kúria Sajtótitkársága