A per 2014-ben indult. A felperes és az I. rendű alperes házastársak voltak, a II. rendű alperes a felek gyermeke. A volt házastársak együttélésük alatt alapították a perbeli kft.-t. A társaságban az I. rendű alperes 96 %-os 19.200.000 forint, a felperes 4 %-os 800.000 forint névértékű, törzsbetéthez igazodó üzletrésszel rendelkezett. A házastársak között nem vitás a kft. üzletrészeinek közös vagyoni jellege, a házastársi közös vagyon megosztása iránt folyamatban lévő másiik perben a felperes a teljes, 500.000.000 forint értékben megjelölt üzletrész jutó részének megtérítését igényli.
Az I. rendű alperes 2014. január 15-én a felperes egyetértése nélkül ajándékozási szerződést kötött a II. rendű alperessel. A szerződésben foglalt nyilatkozatával az üzletrészét felosztotta, egy a teljes üzletrészhez viszonyított 5 %-os mértékű, 1.000.000 forint névértékű és egy, a teljes üzletrészhez viszonyított 91 %-os mértékű, 18.200.000 forintos névértékű üzletrészre. Az így kialakított 5 %-os üzletrészét a II. rendű alperesnek ajándékozta. A változásbejegyzési kérelem alapján a cégbíróság a tagváltozást nyilvántartásba vette, így a II. rendű alperes 2014. január 15-től a kft. tagja.
A felperes keresetében az alperesek között létrejött üzletrész ajándékozási szerződés semmisségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az ajándékozási szerződés jogszabályba, a Csjt. 30. § (1) bekezdésébe ütközik és nyilvánvalóan sérti a jóerkölcsöt. A II. rendű alperes taggá válása folytán a felperes joggyakorlása ellehetetlenült, szavazati joga kiüresedett, a szerződéssel a társaságban fennálló tulajdoni és döntési viszonyok alapvetően megváltoztak. Az I. rendű alperest a szerződéskötésre az indította, hogy a társaság háromtagúvá válása esetén lehetőség van a felperes tagkizárására. A szerződéssel elérni kívánt cél az általánosan elfogadott erkölcsi normákat és szokásokat nyilvánvalóan sérti, a szerződés célja a házassági vagyonjogi perben a felperes vagyoni fedezetének elvonására és tagsági jogainak csorbítására irányul. A felperest saját gyermekével szembeni perindításra kényszeríti.
A per folyamatban léte alatt, a 2014. március 14. napján tartott taggyűlésen az I. rendű alperes indítványozta a felperes kizárását és taggyűlési határozat döntött a felperessel szembeni kizárási eljárás megindításáról.
Az I. rendű alperes a 2014. szeptember 22-én kötött szerződéssel a perben nem álló másik gyermekének is 5 %-os üzletrészt ajándékozott.
Az eljárt bíróságok a keresetet elutasították. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogszabályoknak megfelelő, a keresettel egyező döntés meghozatalát kérte. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartotta.
A perben eldöntendő kérdés a régi Csjt., Ptk. és a Gt. szabályainak együttes és mikénti alkalmazása, mivel a Gt. vonatkozó szabályai és adott esetben a társasági szerződés sem tiltja a tag üzletrészének átruházását, illetve az üzletrész felosztását. Ezzel szemben a Csjt. szerint a vagyonközösség fennállásától a közös vagyon megosztásáig terjedő időben az üzletrész elidegenítésére csak a házastársak közös egyetértésével kerülhet sor. A Csjt. szabályába ütköző ügyletek jogkövetkezményeinek megítélésében a házastársak belső, továbbá a szerződéskötésben részt nem vett házastárs és a szerződő felek jogviszonyában az új Ptk. hatályba lépéséig a bírói gyakorlatban eltérő megoldások érvényesültek. Ennek egyik lehetséges módja a felperes által kért, a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerinti semmisség. Ezt azonban a Kúria nem látta megállapíthatónak.
A Kúria joggyakorlatának áttekintése, a meggyőző és a terjedelmes indokolás jelentős időráfordítást igényel.
Budapest, 2016. április 13.
A Kúria Sajtótitkársága