A per 2004. február 28. napján indult, tárgya a házasság felbontása és járulékai, a házastársi közös vagyon megosztása, ennek keretében a felek közös tulajdonaként nyilvántartott ingatlanokra érvényesített tulajdoni igény, az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetése és a felek által kölcsönösen érvényesített többlethasználati díj követelés.
Az ügyben eljárt bíróságok a kereset és a viszontkereset tárgyában részítéletekkel határoztak. Az 58. sorszámú részítélettel a házasságot felbontották, döntöttek a gyermekek elhelyezéséről, tartásáról és a házastársi tartásról.
A lakáshasználatot a 168. sorszámú részítélet rendezte, a felperes lakáshasználati jogát megszüntette, az alperest feljogosította a lakás kizárólagos használatára és a felperest a lakás kiürítésére, az alperest lakáshasználati jog ellenérték megfizetésére kötelezte.
A 252. sorszámú részítélet rendelkezett a házastársi közös vagyon megosztásáról, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől eltérő tulajdoni hányadok megállapítása iránti viszontkeresetet, a közös tulajdon megszüntetése iránti keresetet, viszontkeresetet elutasításáról. A másodfokú bíróság részítéletével a tulajdoni hányadok módosítása iránti fellebbezésnek részben helyt adott, a közös tulajdon megszüntetése, a többlethasználati díj megfizetése iránti kereset, viszontkereset vonatkozásában az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után a közös tulajdon megszüntetéséről árverési értékesítéssel, részben beköltözhető állapotban határozott. Az alperes lakáshasználatát korlátozta és arra kötelezte, hogy a sikeres árverést követően az egyik lakószobát bocsássa az árverési vevő rendelkezésére. Mindkét felet marasztalta többlethasználati díjban.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezett. Az alperes a másodfokú eljárásban a közös tulajdon megszüntetése iránti viszontkeresetétől elállt és kérte az erre vonatkozó kereset elutasítását. A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az árverési értékesítést beköltözhető állapotban rendelte el. A felperesnek járó árverési vételár összegét csökkentette az alperes által teljesített lakáshasználati jog ellenértékének összegével és a kiskorú gyermekek ingatlan használatának a beköltözhető forgalmi érték 15 %-nak megfelelő értékkel. Az alperest az ingatlan kiürítésétől kötelezte többlethasználati díj megfizetésére.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta a közös tulajdon megszüntetését, az erre irányuló kereset teljesítése esetén a felperest megillető megváltási ellenérték, továbbá a kiskorú gyermekek lakáshasználatával kapcsolatos értékcsökkenés mértékét és a felperes által érvényesített többlethasználati díj jogalapját.
A felülvizsgálati kérelem előterjesztése után a felek a házastársi közös vagyon megosztása és az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetése tárgyában megállapodtak. Eszerint a kölcsönös igények elszámolásával az ingatlanokból a felperes tulajdoni hányada 4.000.000 forint megváltási ár ellenében az alperes kizárólagos tulajdonába kerül. Az alperes fizetési kötelezettségét teljesítette, az ingatlanügyi hatóság az alperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmét fenntartotta arra hivatkozással, hogy a megállapodást kényszer hatására írta alá, mert a jogerős ítélet szerinti árverés már végrehajtási szakba jutott. A megállapodás első pontja a felperes nyomására került megfogalmazásra, majd aláírásra. Eszerint a megállapodás hatályosulásának feltétele felülvizsgálati kérelmének visszavonása. Az alperes álláspontja szerint a közös tulajdon megszüntetése iránti kereseti kérelem elutasítását indokolja az alperes és a gyermekek méltánylást érdemlő érdekeinek súlyos sérelme és a közös tulajdon megszüntetése iránti jog visszaélésszerű gyakorlása.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta.
Az igen terjedelmes iratanyag áttekintése (a per 12 éve indult) hosszabb ideig tartó koncentrált felkészülést igényelt, a határozat írásba foglalása ugyancsak jelentős időráfordítást jelent.
Budapest, 2016. március 30.
A Kúria Sajtótitkársága