I. A törvényszék az I. rendű terheltet felbujtóként, a II. rendű terheltet bűnsegédként, a VIII. rendű terheltet társtettesként elkövetett emberrablás bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 175/A. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont] mondta ki bűnösnek, és ezért velük szemben szabadságvesztést és közügyektől eltiltás mellékbüntetést szabott ki.
A másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú ítéletet mindhárom terhelt tekintetében megváltoztatta: cselekményüket társtettesként elkövetett emberrablás bűntettének [2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 190. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés c) pont] minősítette; a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát egyaránt enyhítette - egyebekben helybenhagyta.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a három terhelt közös védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a), b) és c) pontja alapján – arra hivatkozással, hogy
- a terheltek bűnösségének kimondására törvénysértéssel került sor,
- törvénysértő minősítés, illetőleg a büntetőjog más szabályának megsértése folytán törvénysértő büntetés kiszabására került sor, és emellett
- az eljárt bíróságok megsértették az eljárási szabályokat is.
III. A Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány nem alapos, és a tényállás támadásában álló részében a törvényben kizárt.
IV. A határozat elvi tartalma:
1. A védő állítása szerint a terheltek jogos védelmi helyzetben cselekedtek, mert cselekményük az I. rendű terhelt javai ellen intézett jogtalan támadás elhárításához szükséges volt.
A Btk. 22. §-ának (1) bekezdése alapján nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
A sértett nem intézett jogtalan támadást az I. rendű terhelt javai ellen.
A jogos védelem az intézett vagy azzal közvetlenül fenyegető jogtalan támadás ellenében vehető igénybe. Amennyiben – feltéve, de meg nem engedve, hogy – jogtalan támadásnak volna tekinthető a sértettnek az a magatartása, hogy a bizományosi értékesítésre átvett személygépkocsi eladását követően annak vételárát a megbízó I. rendű terheltnek nem adta át, akkor a jogtalan támadást a nem fizetéssel bekövetkezettnek kellene venni, s ezért utóbb – időbeli túllépés folytán – már nem volna mit elhárítani. Ily módon a meg nem fizetést hozzávetőlegesen egy hónappal követő terhelti fellépés semmilyen indokkal nem vonható a jogos védelem körébe.
Ezen szempontokra figyelemmel szóba sem kerülhet, hogy a bizományos sértettnek a vételár jó részét magának megtartó magatartása az I. rendű terhelt javai elleni támadásnak lett volna tekinthető. Büntethetőséget kizáró jogos védelmi helyzet tehát nem keletkezett.
A védő felvetette, hogy amennyiben – a Kúria szerint – a terheltek túllépték az elhárítás szükséges mértékét, akkor a büntetés korlátlan enyhítésének lehet helye.
Ezzel a védelmi érveléssel összefüggésben a Kúria utal a 4/2013. BJE számú büntető jogegységi határozat 1. pontjában foglaltakra. Aszerint: „A 15. Irányelv III. részének 4. pontjában az arányossággal kapcsolatban kifejtettek a továbbiakban nem alkalmazhatók. Meghaladottá vált ugyanis annak vizsgálata, hogy »az elhárító magatartás nem idézett-e elő aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna«. Ennek az elvárásnak törvényi alapja korábban is hiányzott, a hatályos szabályozás pedig tudatosan mellőzte az arányosság fogalmának megjelenítését. Az előzőekben kifejtettekből következik, hogy a meg nem jelenített fogalom a szükségesség kritériumából vezethető le, s csak azon belül bír jelentőséggel”.
A védő azt is állította, hogy a sértett az I. rendű terheltet a birtokától tilos önhatalommal megfosztotta, és azzal szemben a terheltek önhatalommal is felléphettek.
A hatályos Ptk. 5:5. §-ának (1) bekezdése alapján a birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják (a továbbiakban: tilos önhatalom). A hatályos Ptk. 5:6. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a tilos önhatalom ellen a birtokos – a birtok megvédéséhez szükséges mértékben – önhatalommal is felléphet.. A (2) bekezdése szerint az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal akkor lehet fellépni, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.
A „birtok” fogalmán azonban mindig csak valamely ténylegesen hatalomban tartott dolog értendő [hatályos Ptk. 5:1. § (1)-(2) bekezdés]. A sértett számára a meg nem fizetett vételár nyilvánvalóan nem egy ténylegesen, azaz fizikai értelemben hatalomban tartott dolog. Másként fogalmazva, birtokolni és visszaszerezni csak fizikailag meglévő dolgot lehet.
Amennyiben a meg nem fizetett vételár dolognak és a terheltek magatartása birtokvédelmi önhatalomnak volna tekinthető, a terheltek cselekménye még így sem felelt volna meg a törvényi megszorításnak, miszerint akkor lehet birtokvédelmi önhatalommal élni, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná. Egyszerűen azért, mert a sértettnél nem volt pénz.
Következésképpen a cselekmény jogellenességét kizáró birtokvédelmi önhatalom sem állt a terheltek rendelkezésére.
2. A Legfőbb Ügyészség nyilvános ülésen felszólaló képviselője úgy látta, hogy a (V. rendű terheltnél volt) baseball ütőre és a (III. rendű terheltnél volt) szamurájkardra figyelemmel a felfegyverkezve elkövetést is meg kellett volna állapítani a fegyveres elkövetés mellett.
Ezzel a Kúria nem értett egyet. A szóba jöhető személy elleni erőszakkal megvalósuló bűncselekményeket (pl. rablás, emberrablás, stb.) el lehet követni eszköz használata nélkül, ha azonban az elkövető eszközt használ, az elkövetés minőségi többletként veszélyesebbé válik. A fegyveresen és a felfegyverkezve elkövetés között további minőségi különbség állapítható meg. A fegyveresen elkövetés ugyanis a felfegyverkezettséghez képest súlyosabb elkövetési mód, ezért elegendő, ha a fegyvert az elkövető pusztán magánál tartja.
A fegyveresen elkövetés – a többen (benne van) a kevesebb elve szerint – egyazon elkövetés alkalmával magában foglalja a felfegyverkezve elkövetést, tehát azt is, amikor az elkövető az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében egyidejűleg az élet kioltására alkalmas eszközt [hatályos Btk. 459. § (1) bekezdés 6. pont] is tart magánál. Ellenkező esetben az egyidejűleg lőfegyvert és az emberi élet kioltására alkalmas pl. tőrkést is magánál tartó elkövető által megvalósított cselekmény kellő indok nélkül minősülne kétszeresen is súlyosabban.
A Kúria nyilvános ülésen hozott határozatával a támadott határozatot mindhárom terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
Budapest, 2016. március 7.
A Kúria Sajtótitkársága