I. A kerületi bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki közúti baleset gondatlan okozásának vétségében [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 187. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont]. Ezért őt 300 napi tétel, napi tételenként 400 forint, összesen 120.000 forint pénzbüntetésre és 1 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a bűnösség megállapítása miatt, felmentés érdekében.
III. A Kúria megállapította, hogy a védő felülvizsgálati indítványa alapos.
IV. A határozat elvi tartalma:
Az irányadó tényállás szerint az adott úton személygépkocsival közlekedő terhelt ezen út, illetve az „elsőbbségadás kötelező” jelzőtáblával védett út kereszteződésében megállt, és onnan balra kanyarodva kívánt továbbhaladni.
A KRESZ 28. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján a másik jármű érkezési irányától függetlenül elsőbbséget kell adni az útkereszteződésben az olyan útról érkező járművel, amelyen az útkereszteződés előtt „Elsőbbségadás kötelező” vagy „Állj! Elsőbbségadás kötelező” jelzőtábla van, a keresztező – illetőleg a kiegészítő táblán vastag vonallal jelzett – útról érkező jármű részére.
A terhelt az irányadó tényállás alapján – eltérően az alapügyben eljárt bíróságok által e tényállásból levont téves következtetéssel – az elsőbbségadási kötelezettségének eleget tett. Bár az „Elsőbbségadás kötelező” tábla ezt kötelezően nem írja elő, mindenek előtt megállt az útkereszteződésben, majd meggyőződött a közlekedési helyzetéről. Ennek során azt észlelte, hogy a balról érkező mindkét személygépkocsi kisorolt az terhelt által is használt útra ráhajtást biztosító jobb oldali forgalmi sávba. Ekkor, ebből az irányból más közlekedő járművet – s így a sértett által vezetett személygépkocsit – nem észlelte. Márpedig, ha február 11-én, 19.20 órakor, az éjszakai sötétségnek megfelelő fényviszonyok között, a két kisoroló jármű figyelemmel kísérésekor, őket egy fényszóró világításával közlekedő harmadik autó is követte volna, akkor azt ugyanúgy észleli, mint az előző kettőt, ám harmadik autót nem látott. Ezért hajtott be a kereszteződésbe álló helyzetből gyorsulva, és kezdte meg a balra kanyarodást. A balra kanyarodás megkezdésekor a sértett által vezetett személygépkocsi 63-70 méter távolságra volt a terhelt személygépkocsijának nyomvonalától. Erre is figyelemmel a terhelt magatartása maradéktalanul megfelelt a közúti közlekedés szabályainak, és közlekedési manőverével veszélyhelyzetet nem idézett elő.
A terhelt a megállással és a forgalmi viszonyok, az aktuális közlekedési helyzet áttekintésével, az elsőbbségadási kötelezettségének teljesítéséhez szükséges feltételek tisztázására és megállapítására vonatkozó kötelezettségének eletet tett. Ennél több figyelem és körültekintés (korábbi Btk. 14. § 2. fordulat) nem várható el, figyelemmel a bizalmi elv alapvető szabályára is, amely szerint a biztonságos és zavartalan közlekedés alapvető feltétele, hogy a közlekedési szabályokat mindenki megtartsa és számíthasson arra, hogy azokat mások is megtartják. Emellett természetesen szükséges az is, hogy a közlekedés résztvevői előzékenyek és türelmesek legyenek egymással szemben (lásd a KRESZ preambulumában). Ezt meghaladó elvárhatósági mérce a közlekedésben résztvevőkkel szemben nem támasztható.
A Kúria megállapította, hogy a közvetlen baleseti veszélyhelyzetet ténylegesen a sértett hozta létre azáltal, hogy az éjszakai, korlátozott látási viszonyoknak megfelelő esti időszakban, a megengedett 60 km/h sebességhatárt is jelentős mértékben – közel a kétszeresével – túllépve, 105-110 km/h sebességgel vezette a személygépkocsiját és közelítette meg azt az ekkor is forgalmas útkereszteződést, amelyben a többirányú forgalom számára, valamennyi irányból, több fogalmi sáv került kialakításra a minden irányú kanyarodás lehetőségének biztosítása érdekében. A nem könnyen áttekinthető forgalmi szituációban, az éppen az útkereszteződés sajátosságaira figyelemmel előírt 60 km/h sebességkorlátozást ilyen jelentős mértékkel túllépő járművezető nem feltételezheti alappal azt, hogy az alárendelt úton közlekedő jármű vezetője az elsőbbségre jogosult mozgását és az elsőbbségadási kötelezettsége szempontjából jelentős körülményeket megfelelően észlelheti és követheti. Éppen ellenkezőleg, arra kell számítania, hogy a jelentős sebességtúllépés az elsőbbségadásra kötelezettet megtévesztheti.
A sértett igen jelentős mértékű sebességtúllépése ezen a helyszínen – mivel az adott közlekedési helyzetben (EBH 2010.2209.), az útkereszteződés miatt számolnia kellett felhajtó gépjárművekre – megtévesztő hatású volt az alárendelt útvonalon közlekedő, elsőbbségadásra kötelezett terhelt számára, aki az elsőbbséggel rendelkező úton közlekedők számára a tőle elvárható elsőbbséget a legmesszebbmenőkig biztosította.
A baleset nem a tőle elvárható figyelemmel és körültekintéssel közlekedő terheltnek felróható magatartás folytán következett be, hanem kizárólag az elsőbbségre jogosult közlekedési szabályszegése miatt történt.
Amellett, hogy a terhelt nem szegte meg sem a KRESZ 28. §-ának (2) bekezdésében írt, sem más egyéb közlekedési szabályt, nem róható fel neki, hogy az adott közlekedési helyzetben nem észlelte a két kisoroló személygépkocsi mögül utóbb kibukkanó, a sértett által vezetett személygépkocsit.
A sértett kétségtelenül védett útvonalon közlekedett. A jelen ügyben a terhelt azonban nem szegte meg az előírt elsőbbségadási kötelezettségét. A balra kanyarodás megkezdésekor nem észlelte a két kisoroló személygépkocsi után haladó sértett személygépkocsiját, így azzal „közlekedési kontaktusban nem állt, ez pedig gyakorlatilag azt jelenti, hogy tényleges helyzetének a felmérésére reális lehetősége nem volt, annak következményeire számítani nem tudott” (BH 2002.2. ind.). A 6/1998. BJE számú büntető jogegységi határozat egyértelműen állást foglalt abban a kérdésben, hogy az elsőbbségre jogosult elsőbbségi joga nem korlátlan, nem abszolút. A jogegységi tanács rögzítette, hogy a megengedett sebesség túllépése (mindig) fokozza a baleset kockázatát, és csökkenti a baleset elhárításának a lehetőségét. Kihangsúlyozta azonban, hogy nem állapítható meg az okozati összefüggés akkor, ha a baleset az elsőbbségre jogosult járművének megengedett sebessége mellett is bekövetkezett volna. Az okozati összefüggés megállapítása esetén – egy második lépcsőben – vizsgálni kell azt is, hogy az elsőbbségre jogosultat az eredmény (a közúti baleset) tekintetében gondatlanság terheli-e, de ennek vizsgálata már meghaladná a jelen felülvizsgálat kereteit.
A Kúria a terheltet felmentette az ellen közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól, mivel cselekménye nem bűncselekmény.
Budapest, 2016. február 23.
A Kúria Sajtótitkársága