A felperesek hivatásos szolgálati viszonyban teljesítettek szolgálatot főhatárrendész beosztásban. A perbeli időszakban a kirendeltségen ügyeletesi beosztás nem volt rendszeresítve. A felperesek az elöljáró parancsára – havonként eltérő gyakorisággal – ügyeletesi feladatokat láttak el. Ennek ellentételezéseként ügyeleti pótlékban részesültek.
A felperesek a szolgálati panaszuk elutasítását követően előterjesztett keresetükben elsődlegesen a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 50. § (1) és (4) bekezdése alapján megbízási díj, másodlagosan a Hszt. 50. § (1) és (3) bekezdése alapján illetmény-különbözet jogcímén kérték marasztalni az alperest. Az első- és a másodfokú bíróság egyezően állapította meg, hogy a felpereseknek nem képezte feladatukat a munkaköri leírásuk alapján az ügyeletesi feladatok ellátása, az ügyeletesi és a határrendész feladatok eltérőek, azokon a szolgálati napokon, amikor a felperesek a magasabb besorolású ügyeletesi beosztáshoz tartozó ügyeletesi feladatokat láttak el, főhatárrendész feladataik nem voltak, azokat az eredeti beosztásuk helyett látták el, ezért a felperesek keresetét a Hszt. 50. § (3) bekezdésének alkalmazásával bírálták el úgy, hogy az illetmény-különbözet egy szolgálati napra eső összegébe elszámolták a kifizetett ügyeleti pótlék, valamint a határrendész pótlék egy szolgálati napra eső összegét, és megállapították, hogy az így meghatározott összeget a felperesek részére kifizetett összeg meghaladja, ezért a felperesek keresetét elutasították.
A Kúria a törvényszék ítéletét a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elvi határozat szerint az eljárt bíróságok téves jogkövetkeztetést vontak le abból, hogy a felperesek esetenként, egy-egy szolgálati napon mentesültek az eredeti szolgálati feladataik ellátása alól, ezért megalapozatlanul minősítették alaptalannak a felperesek elsődleges kereseti kérelmét.
Minthogy az alperesnél nem vitatottan ügyeletesi beosztás nem került rendszeresítésre, a felperesek megbízása a Hszt. 50. § (1) bekezdés harmadik fordulatának volt megfelelő, megállapítható a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátása, amely a Hszt. 50. § (2) bekezdése szerint nem esik az egyéves időkorlátozás alá.
A megbízással betöltött magasabb beosztás akkor értelmezhető, amikor a hivatásos állomány tagja tartósan és folyamatosan, az egymást követő szolgálati napokon vagy egy hónapban döntően és túlnyomórészt e szolgálati beosztáshoz tartozó feladatkört látja el. Ez esetben a megbízással betöltött beosztás szerinti illetmény alatt – harminc napot meghaladó megbízás esetén – havi illetményt kell érteni. Ennek megállapíthatósága hiányában a ténylegesen teljesített többletszolgálat alapján a Hszt. 50. § (4) bekezdése lehet az irányadó.
Budapest, 2016. március 1.
A Kúria Sajtótitkársága