A felperes 2009. december 14-étől állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel, illetve annak jogelődjével kontroller munkakörben. Az alperes 2010. július 1-jén keretszerződést kötött a Z. Kft-vel, amelyben az alperes vállalta a Z. Kft. tagi határozatokkal, ezen belül az ügyvezetéssel, felügyelőbizottsággal kapcsolatos feladatainak az ellátását.
Az alperes 2012. február 24-én kelt, és a felperes részére ugyanezen a napon kézbesített rendes felmondással szüntette meg a munkaviszonyát. Ennek indokolása szerint a munkáltatónál folyamatban lévő belső vizsgálat feltárta, hogy bármely előzetes jóváhagyás nélkül Sz.K. és B.F. 2011. december 16-án gazdaságilag, adózás és ügyvezetés szempontjából sem indokolt Alapító határozatot írtak alá arról, hogy az alperes leányvállalatának, a Z.Kft-nek az ügyvezetői a jogviszonyuk kezdetére visszamenőleg megbízási díjra jogosultak. A megbízási díj összege 1.850.000 Ft/év, amely minden tárgyév december 31-éig utalandó át. A határozatok értelmében a Z. Kft. úgy volt köteles a felperesnek és Sz. K-nak ügyvezetői feladataik ellátásáért megbízási díjat fizetni, hogy ezért a Z. Kft. a keretszerződés és az egyedi megállapodás alapján már díjat fizetett az alperesnek. Ennek eredményeként az alperes megsértette a Z. Kft. és az alperes keretszerződését, illetve a Z. Kft. és az alperes egyedi megállapodását.
A felperes keresete a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítására, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazására irányult. Az alperes a viszontkeresetében 1.850.000 forint mint kár megfizetésére kérte kötelezni a felperest arra hivatkozva, hogy ezen összeget a felperes helyett visszafizette a Z. Kft-nek.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és kötelezte elmaradt bér, átalánykártérítés és perköltség viselésére. Az alperes viszontkeresetét elutasította, és eljárási illeték fizetésére kötelezte. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az alperes viszontkeresetének helyt adva kötelezte a felperest, hogy fizessen meg kártérítés címén 1.850.000 forint tőkét és annak kamatát.
A felperes felülvizsgálati kérelme megalapozott.
Az elsőfokú bíróság helyesen utalt a Gt. 22. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, amely szerint vezető tisztségviselő csak természetes személy lehet. Mindebből következően a Z. Kft. ügyvezetését az alperes mint gazdasági társaság nem végezhette, képviseleti joggal csak természetes személy rendelkezhetett. Az alperes által szerződésben vállalt kötelezettség teljesítése érdekében lett a felperes a Z. Kft. ügyvezetője, ezáltal vállalva mind a társasági jogi, mind a polgári- és büntetőjogi felelősséget, amely a tevékenység ellátásához kapcsolódott.
A vezető tisztségviselőnek a társaságban munkaviszonyban vagy polgári jogi jogviszonyban kell állnia a törvényi rendelkezések szerint, az alperesnél fennálló koordinátor munkakör alapján nem lehetett egy másik cégnél (Z. Kft.) ügyvezetői feladatokat ellátni.
A felperes a tevékenység ellátásáért a Z. Kft. Alapító határozata szerint évente 1.850.000 forint megbízási díjban részesül. A határozatot – az együttes aláírási joggal rendelkező – B.F. és Sz.K. aláírta, az cégjogilag megtámadásra nem került. Az alperes az eljárás során nem bizonyította azon rendes felmondási indokot, miszerint a felperesnek tudomása volt arról, hogy „Sz.K. tisztségével visszaélve alperesi forrást használt fel személyes előny megszerzésére”.
A felperes magatartásának értékelése során nyomatékosan kellett figyelembe venni, hogy felette az alperesnél az a Sz.K. volt a munkáltatói jogkör gyakorlója, aki egyébként a per tárgyává tett határozatot másodmagával meghozta. Ezért a felperes joggal bízhatott abban, hogy az eljárás, és a részére megállapított megbízási díj kifizetése megállapodást tárgya volt, az a jogszabályoknak megfelelően történt.
A rendelkezésre álló adatokból – kizárólag a munkajogi szabályokat értékelve – az volt megállapítható, hogy a felperes nem követett el olyan magatartást, amely a jogviszony megszüntetést indokolttá tehette volna [Mt. 89. § (2), (3) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján.
Budapest, 2016. február 29.
A Kúria Sajtótitkársága