I. A járásbíróság a – terhelt távollétében tartott – tárgyaláson meghozott ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében, s ezért őt 5 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A másodfokon eljárt törvényszék – a terhelt távollétben – tartott tárgyaláson meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta: a bűncselekményt átminősítette, büntetését 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra enyhítette.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy az elsőfokú és a másodfokú eljárásban a távollétében tartott tárgyalások alapján hozott a bíróság vele szemben marasztaló ítéletet. Az indítvány szerint az elsőfokú eljárás során tartott tárgyalási napokon Ausztriában volt letartóztatva. Ezután hazajött, majd a másodfokú eljárásban tartott egyetlen érdemi tárgyalási napon – meg nem nevezett okból – nem tudott megjelenni, s így nem tudott védekezni. Erre figyelemmel a vele szemben hozott marasztaló döntés hatályon kívül helyezését és új elsőfokú eljárás elrendelését indítványozta.
III. Az I. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa alapos.
IV. A határozat elvi tartalma:
1. Az I. rendű terhelt idézése „nem kereste” postai jelzéssel érkezett vissza. Az elsőfokú bíróság elfogatóparancsot bocsátott ki az I. rendű terhelt ellen - bár az iratok alapján nem állt rendelkezésére olyan adat, hogy a címzett ismeretlen helyen tartózkodik.
A terhelt bíróság általi elérhetetlensége (idézhetetlensége) esetén a Be. 73. §-ában meghatározott intézkedések alkalmazhatóak az ítélkezési gyakorlat által kialakított sorrendben úgy, hogy az előbbit eredménytelenség esetében az utóbbi {mint a terhelt lakóhelyének, illetőleg a tartózkodási helyének a személyi adat- és lakcímnyilvántartás megkeresésével (a gyakorlatban: on-line hozzáférés mellett abba betekintéssel) való megállapítása; a rendőrség által végzendő körözés elrendelése, s majd végül a rendőrség által foganatosítandó elfogatóparancs kibocsátása [(1)-(3) bekezdés]} követi. A további szabályokat az 1/2003. (III. 7.) IM rendelet (Rendelet) tartalmazza.
Az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt (illetve a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható ismeretlen személy) felkutatására irányuló intézkedések egymásra épülnek. Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság nem követte az intézkedések elvárt sorrendjét, és az elfogatóparancsot anélkül bocsátotta ki, hogy az eljárás irataiban beazonosítható adatok alátámasztották volna a terhelt megszökésének vagy elrejtőzésének [Be. 529. § (1) bekezdés] tényét, ám ez nem tette a további eljárását törvénytelenné.
Az elsőfokú bíróság az elfogatóparancsot kibocsátotta és az a törvényben [Be. 529. § (2) bekezdés] megkívánt tizenöt napot is meghaladó ideig „kinn volt”. Az elfogatóparancs alapján a rendőrség elvégezhette mindazt, amire lehetősége lett volna körözés, illetőleg egyszerű lakcímkutatás elrendelése esetén. Az elfogatóparancs eredménytelensége ezért legális bizonyítéka annak, hogy a terhelt azért volt elérhetetlen a bíróság számára, mert ismeretlen helyen tartózkodott. Az elsőfokú bíróság az elfogatóparancs eredménytelenségéről az ügyészt tájékoztatta [Be. 529. § (2) bekezdés 1. mondat], és az ügyész indítványozta a tárgyalásnak az I. rendű terhelt távollétében való megtartását [Be. 529. § (2) bekezdés 2. mondat]. Ezután az elsőfokú bíróság hirdetményi kézbesítéssel szabályszerűen idézte az I. rendű terheltet a két tárgyalásra, és utóbb ugyanilyen módon kézbesítette az ítéletét is [Be. 70. § (5) bekezdés]. A Kúria ezért azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság törvényesen tartott tárgyalást és hozott ítéletet az I. rendű terhelt távollétében.
2. A másodfokú bíróság – mivel azt az elsőfokú bíróság tévesen visszavonta – elfogatóparancsot bocsátott ki az I. rendű terhelt ellen, amely eredményre vezetett. Az I. rendű terheltet elfogták, és őrizetbe vették. A bíróság elé állításáról felvett jegyzőkönyv szerint az I. rendű terhelt enyhítés érdekében fellebbezést jelentette be az elsőfokú ítélet ellen, és bizonyítás felvételét is indítványozta. Ekkor a másodfokú bíróság elrendelte az I. rendű terhelt előzetes letartóztatását, amit később megszüntetett. Az I. rendű terhelt utóbb – szabályszerű szóbeli idézésre, kimentés nélkül – már nem jelent meg a tárgyaláson. Ekkor a másodfokú bíróság – arra hivatkozással, hogy az I. rendű terhelt elismerte a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, a felelősségét, és csak enyhítés érdekében fellebbezett, „erre tekintettel a Be. 365. §-át értelmezve” – megtartotta távollétében a tárgyalást, és ítéletet is hozott.
A másodfokú bíróság szem elől tévesztette a Be. 531. §-a (5) bekezdésének 1. mondatában foglalt egyértelmű törvényi parancsot, amely szerint, amennyiben a vádlott felkutatására tett intézkedések a másodfokú bírósági eljárásban vezettek eredményre, a másodfokú bíróság tárgyalást tűz ki, és azon a vádlottat kihallgatja, valamint – ha szükséges – a vádlott által indítványozott további bizonyítást vesz fel.
Abban az esetben tehát, ha az elsőfokú bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt távollétében tartott tárgyaláson hozza meg az ítéletet (ügydöntő határozatot), akkor a terhelt másodfokú eljárásban történő előkerülésekor a Be. 531. §-a (5) bekezdésének 1. mondatában foglalt speciális szabályt kell követni, és nem alkalmazható a Be. 365. §-a (1) bekezdésének általános szabálya. A Be. 531. §-ának (5) bekezdéséhez fűzve a 4. BKv. számú büntető kollégiumi vélemény leszögezte: „ha a vádlott felkutatására tett intézkedések a másodfokú bírósági eljárásban vezetnek eredményre, tárgyalást kell tartani. Ez nem áll ellentétben a Be. 363. §-ának rendelkezéseivel, mivel a vádlott vallomásának tartalma ebben az esetben mindig bizonyítási eszköz (szükségképpen tartalmaz új tényeket, legalábbis az ismeretlen helyre távozásának okaival és az azóta folytatott életvitelének körülményeivel kapcsolatban, aminek eljárási jelentősége lehet). Ezért nem mellőzhető a kihallgatása a másodfokú tárgyaláson akkor sem, ha az elsőfokú bíróság már kihallgatta, és ezután távozott ismeretlen helyre.”
A Kúria azt állapította meg, hogy kizárólag a másodfokú bíróság sértett törvényt [Be. 416. § (1) bekezdés c) pont, Be. 373. § (1) bekezdés II.d) pont] a tárgyalásnak az I. rendű terhelt távollétében történt megtartásával, és az ítélet meghozatalával. A másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
Budapest, 2016. február 4.
A Kúria Sajtótitkársága