A felperes és a II.r. alperes között 1998. május 26-án fővállalkozási szerződés jött létre a felperesi önkormányzat területén a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítésére. A fővállalkozói díjat átalánydíjként 1.113.027.776 forintban határozták meg, a teljesítési határidő 2002. június 30. volt. A II.r. alperes a szerződéskötést követő 30 napon belül a fővállalkozói díj 10 %-ának megfelelő összegű jólteljesítési bankgarancia nyújtására volt köteles azzal, hogy e kötelezettség teljesítésének elmulasztása a szerződést felbontja.
A II.r. alperes 1998. május 27-én megkezdte a munkavégzést, majd 1998. június 25-én megküldött a felperes részére egy 89.000.000 forintra vonatkozó garanciavállaló nyilatkozatát. A bankgarancia azonban csak az 1998. július 03-ig terjedő időszakra vonatkozott.
A felperes 1999. március 16-án és 1999. március 31-én felszólította a II.r. alperest a szerződésben elvárt 2002. december 31-ig, illetőleg az azt követő 426 napra szóló jólteljesítési bankgarancia biztosítására. A pénzintézet azonban a bankgarancia kiadásától elzárkózott. A felperes ezért az 1999. március 31-én kelt és a II.r. alperessel 1999. április 06-án közölt nyilatkozatával elállt a fővállalkozási szerződéstől.
A bíróság a perben jogerős ítéletében a felperest a II.r. alperes részére az elállás közléséig elvégzett munkája ellenértékeként 13.634.976 forint és járulékai megfizetésére kötelezte.
A II.r. alperes felülvizsgálati kérelme folytán indult felülvizsgálati eljárásban a Kúria a rendkívül nagy terjedelmű bizonyítási anyag, köztük számos szakértői vélemény vizsgálata és értékelése alapján megállapította, hogy a másodfokú bíróság a felek között a szerződés megszűnését követő elszámolást megfelelő elvek szerint, a félbemaradt mű készültségi fokához igazodóan, a beszerzett aggálytalan, megalapozott szakértői vélemények alapján végezte el. A jogerős ítéletet ezért hatályában fenntartotta.
Budapest, 2016. február 17.
A Kúria Sajtótitkársága