A kijelölés folytán eljárt törvényszék – több vádirat egyesítését követően – a 2014. február 28-i ítéletével az I. r. vádlottat felbujtóként, nyereségvágyból és több emberen elkövetett emberölés, különböző elkövetői minőségben elkövetett több rendbeli minősített rablás, fegyvercsempészet, lőfegyverrel visszaélés miatt mint visszaesőt életfogytig tartó fegyházra és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a fegyházbüntetésből legkorábban 30 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.
Emellett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárásával több emberen elkövetett – más okokból is súlyosabban minősülő – emberölés kísérlete és további rablási cselekmények, lőfegyverrel visszaélés stb. miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a IV. r. és a VII. r. vádlottakat. További 3 vádlottat több rendbeli rablás és más bűncselekmények miatt 5 évi, 8 és fél évi, 12 évi fegyházbüntetésre ítélt. Az ítélet több vádlott tekintetében felmentő rendelkezéseket is tartalmazott, ezeket az ügyészi fellebbezés nem érintette, így ekörben a másodfokú felülbírálatra nem került sor.
A másodfokon eljárt ítélőtábla – az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezéseket elbírálva – az ítéletet a felmentő rendelkezéseket nem érintve az I., II., III., IV. és VII. r. vádlott tekintetében megalapozatlanság és a Be. 375. § (1) bekezdésben meghatározott eljárási szabálysértések miatt hatályon kívül helyezte és az eljárt törvényszéket új eljárásra utasította.
A legfőbb ügyész a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványában annak megállapítását indítványozta, hogy a hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés törvénysértő.
A Kúria az indítvánnyal egyetértett, megállapította, hogy a hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás törvénysértő volt.
Amidőn a legfőbb ügyész, a Kúria sem tette vitássá, hogy az ítélőtábla határozatában részletesen megjelölt körben az elsőfokú ítélet megalapozatlan.
Azt állapította meg, hogy a megalapozatlanság bár lényegében a külön-külön tényállási pontokban megállapított cselekmények szinte mindegyikére kiterjed, azonban egyik tényállási pont tekintetében sem teljes körű, illetve nem érinti a tényállás túlnyomó részét. Ezt egyébként a másodfokú határozat maga is elismerte, amikor azt rögzítette: „végső soron a tényállások egyes részleteikben” szenvednek megalapozatlansági hibákban.
A Kúria álláspontja szerint a megalapozatlanság több önálló bűncselekményt érintő, és csak e hibák összegeződése folytán előálló nagy terjedelme nem változtat a megalapozatlanság részleges jellegén. Márpedig a másodfokú bíróság a részleges megalapozatlanságot az iratok tartalma, a ténybeli következtetések helyesbítése vagy bizonyításfelvétel alapján köteles kiküszöbölni.
Ennek pusztán az lehet a korlátja, hogy a kiküszöbölés nem vezethet a felmentett vádlott bűnösségének megállapításához. Erről viszont az elbírált ügyben nem lehetett szó, hiszen a felmentő rendelkezések tekintetében beállott a részjogerő. Ez okból tehát a hatályon kívül helyezés sértette az eljárási törvény rendelkezéseit.
Az eljárási szabálysértések, és az indokolási hiányosságok sem adtak alapot a hatályon kívül helyezésre (főként egy 440 oldalas ítélet esetén).
Az ítélőtábla is leszögezte, hogy a Be. 373. § alá eső eljárási szabálysértést, amely mellőzhetetlenné tette volna a hatályon kívül helyezést, nem észlelt.
A Be. 375. § (1) bekezdés alá eső, ún. relatív eljárási szabálysértések a másodfokú eljárásban orvosolhatóak lettek volna.
Az indokolási hiányosságokat logikai hibával történt bizonyítékértékelésben látta az ítélőtábla.
Ennél fogva módja lett volna az ekként értékelt bizonyíték és ítéleti tény kirekesztésére, s ennek szükségessége esetén másodfokú bizonyításfelvétellel a hiba korrigálására.
A másodfokú bíróság ugyanis azokkal a tényekkel kapcsolatban, amelyekre bizonyítást vett fel, újraértékelheti a bizonyítékokat, ezzel az értékelésben mutatkozó „logikai hibák” kiküszöbölhetők.
Rámutatott végül a Kúria arra is, hogy a másodfokú határozat számos mondvacsinált hibát is kifogásolt az ítéletben.
Például jelentőséget tulajdonított annak, hogy a II. r. vádlott, akinek vallomása terhelte az I. r. vádlottat és társait az 1. tényállási pontban szereplő emberölések elkövetésével, a vallomásában nem pontosan jelölte meg azoknak a gödröknek a méretét, amelyekben az elkövetők a holttesteket elhantolták, s erre (is) tekintettel találta a terhelő vallomását aggályosnak.
***
A megismételt eljárás a Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban van.
Budapest, 2016. február 3.
A Kúria Sajtótitkársága