A felperes határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyban állt az I. rendű alperessel. A munkáltató 2011.január 1-jétől, mint a kormányhivatal szakigazgatási szerve látta el feladatait, a felperes jogviszonya pedig időközben kormánytisztviselői jogviszonnyá alakult át.
Az időközben bekövetkezett jogszabályi változásokra figyelemmel 2011. október 1-jétől az I. és II. rendű alperes, illetve a felperes között háromoldalú megállapodás jött létre azzal, hogy a felperes véglegesen áthelyezésre került a II. rendű alpereshez, és az I. rendű alperesnél fennálló kormánytisztviselői jogviszonya 2011. szeptember 30-ával megszűnik. 2011. október 1-jétől határozatlan idejű kormánytisztviselői jogviszonyba nevezték ki a felperest, jogász munkakörbe. 2011. október 28-án a II. rendű alperes felmentéssel megszüntette a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát arra hivatkozva, hogy nyugdíjasnak minősül.
A felperes az áthelyezés tárgyában létrejött megállapodást megtámadta téves feltevésre, megtévesztésre hivatkozva. Előadta, hogy közvetlen felettesétől azt a tájékoztatást kapta, hogy a II. rendű alperesnél továbbra is szükség lesz a munkájára. Mivel a II. rendű alperes megszüntette jogviszonyát, az átvevő munkáltató részéről nem volt szándék foglalkoztatására.
Mivel a megtámadás nem járt eredménnyel, a felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az áthelyezése tárgyában született háromoldalú megállapodás érvénytelen, s erre figyelemmel jogviszonya az I. rendű alperes jogellenes intézkedése folytán szűnt meg.
Mindkét alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy az áthelyezés tárgyában született megállapodás érvényesnek minősül.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a II. rendű alperes jogellenesen szüntette meg a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát, és a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményeit alkalmazta, a másodfokú bíróság azonban az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a II. rendű alperes vonatkozásában a felmentés jogellenességét megállapító és a II. rendű alperest jogkövetkezményekben marasztaló döntést hatályon kívül helyezte és e körben a pert megszüntette, míg az I. rendű felperes vonatkozásában a keresetet elutasító elsőfokú döntést helybenhagyta.
A II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresettel kapcsolatban megállapította, hogy a felperes vele szemben a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 7. §-ában megállapított határidőn belül nem támadta meg a megállapodást, így e körben előterjesztett keresete elkésett, ezért a pert megszüntette. A felperes nem kérte a kormánytisztviselői jogviszonya felmentéssel történő megszüntetése jogellenességének megállapítását, mert magának az áthelyezésnek a tényét vitatta.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet abban a részében, melyben az I. rendű alperessel szemben a keresetet elutasító elsőfokú rendelkezést helyben hagyta hatályában fenntartotta, ezt meghaladóan – felülvizsgálati kérelem hiányában – nem érintette.
Megállapította, hogy kellő alap nélkül állította a felperes, hogy az I. rendű alperes téves feltevés következtében írta alá a megállapodást. Az érvénytelenség megállapításához nem elegendő valamelyik fél téves feltevése, ahhoz szükség van arra is, hogy a tévedését a másik fél okozza vagy azt felismerje. Az áthelyezést tartalmazó megállapodás tartalmát a felek ismerték, az megegyezett akaratukkal, nem voltak tévedésben, és egyik fél sem tanúsított megtévesztő magatartást.
A felperes kormánytisztviselői jogviszonya az I. rendű alperesnél végleges áthelyezés folytán szűnt meg, amely folytatódott a II. rendű alperesnél. Kellő alap nélkül állította így a felperes, hogy a kormánytisztviselői jogviszonyát az I. rendű alperes szüntette meg jogszabályba ütköző módon.
Budapest, 2016. január 27.
A Kúria Sajtótitkársága