I. Az eljárt bíróságok az I. rendű terheltet bűnösnek mondták ki folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében [1978. évi IV. törvény – továbbiakban: korábbi Btk. – 319. § (1) bek., (3) bek. b) pont], és 1 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk. 276.§). Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 8 hónap – végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélték.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. rendű terhelt 2000. évtől kezdődően volt a takarékszövetkezet sértettnél I. számú ügyvezető, 2005. évtől kezdődően emellett a takarékszövetkezet elnöki tisztségét is betöltötte. Elnöki tisztsége alól a küldöttgyűlés 2006. október 27. napján mentette fel.
Az I. rendű terhelt 2004 tavaszán elhatározta, hogy a takarékszövetkezethez tartozó központi épületet, valamint hét további kirendeltség épületeit felújíttatja. A beruházások koordinálását és felügyeletét kizárólag az I. rendű terhelt végezte. E tevékenysége magába foglalta többek között a felújítandó épületek kiválasztását, az azokon elvégzendő munkák meghatározását, a vállalkozóktól történő ajánlatok bekérését, majd a kivitelezővel történő megállapodás megkötését, valamint a munkálatok elvégzésének ellenőrzését, a teljesítésről kiállított számlák befogadásának és utalványozásának az elrendelését is.
A felújítással egy kft.-t bízott meg, amelynek ügyvezetője a II. rendű terhelt volt. A felújítással kapcsolatban az I. rendű és a II. rendű terhelt írásbeli szerződést nem kötöttek. Az I. rendű terhelt által szóban megjelölt munkákra a II. rendű terhelt adott árajánlatot, amit szerződésnek tekintettek. A II. rendű terhelt által kiállított számlákon egyrészt fiktív munkák árai, másrészt az irányadó áraknál magasabb árak is feltüntetésre kerültek. Műszaki ellenőrt az I. rendű terhelt nem alkalmazott. A munkálatokat szakmai jártasság nélkül ő ellenőrizte. Nem vizsgálta a II. rendű terhelt által megjelölt munka-, illetve anyagdíjak mértékeit, nem hiányolta az elvégzett munkákról kiállítandó teljesítésigazolást; nem ellenőrizte a II. rendű terhelt által benyújtott számlákat, hanem azokat aláírta és utasítást adott azok kifizetésére. Az egyik kirendeltség esetében pontosan tudta, hogy a II. rendű terhelt által kiállított számlák mögött tényleges teljesítés nincs. Az ezeken szereplő összegeket azért utaltatta el a II. rendű terheltnek előre, hogy az aktuálisan fennálló likviditási gondjait megoldja.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás azt is megállapította, hogy az I. rendű terhelt a rábízott idegen vagyont nem a tőle elvárható gondossággal kezelte, és nem tett meg minden tőle elvárhatót a károk elkerülése érdekében. Ezzel a magatartásával a takarékszövetkezetnek 10.302.489 forint vagyoni hátrányt okozott. Az irányadó tényállás kirendeltségenként meghatározta az okozott vagyoni hátrány összegét, feltüntetve egyúttal a hamisított számlákon szereplő fiktív és túlszámlázott tételeket is.
II. Az ügyben meghozott első-, és másodfokú ítélet ellen az I. rendű terhelt terjesztett elő meghatalmazott védője útján felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjára alapított okokból.
Az indítvány szerint a másodfokú bíróság azt rögzítette, hogy az I. rendű terhelt a Takarékszövetkezet Szervezeti és Működési Szabályzatából (SZMSZ) fakadó kötelezettséget nem szegett meg. Ezután nem indokolta meg, hogy miért, mely bizonyíték alapján találta minden kétséget kizáróan megállapíthatónak azt, hogy az I. rendű terhelt eshetőleges szándéka kiterjedt a takarékszövetkezettel szembeni hátrányokozásra. Állította azt is, hogy a takarékszövetkezetet nem érte semmilyen vagyoni hátrány.
A védő szerint felülvizsgálatot meglapozó eljárási szabálysértés valósult meg azáltal, hogy az elsőfokú bíróság olyan tanúk vallomására és olyan szakértők véleményére alapította ítéletének tényállását, akik a valóságban nem lettek kioktatva részletesen a Be. szerinti jogaikra és kötelességeikre. Emellett a sérelmezett törvényes kioktatás körében valótlan tartalmú tárgyalási jegyzőkönyvek készültek. Ennélfogva az eljáró bíró egyéb okból elfogult volt, akit a határozathozatalból ki kellett volna zárni.
III. A Kúria az alaptalan felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott első- és másodfokú határozatot hatályában fenntartotta.
A Kúria az eljárási szabálysértéseket támadó indítvány kapcsán megállapította, hogy miután azok a felülvizsgálati eljárásban vizsgálható eljárási szabálysértések körén kívül esnek, érdemi vizsgálatukra nem kerülhetett sor.
A felülvizsgálati indítványnak a büntető anyagi jogszabálysértésre hivatkozó részét ugyanakkor nem találta alaposnak.
A korábbi Btk. 319. §-ának (1) bekezdése szerint a hűtlen kezelést az követi el, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelezettségének megszegésével vagyoni hátrányt okoz.
I. rendű terhelt I. számú ügyvezetőként a takarékszövetkezet idegen vagyon kezelésével megbízott vezető tisztségviselője volt. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a vezetői tisztség elnyerésével az I. rendű terhelt tisztában volt azzal is, hogy ezáltal vagyonkezelői tevékenységre jogosult, illetve vagyonkezelői kötelezettség terheli. Mindezek folytán vezető tisztségviselőként a takarékszövetkezet rendelkezése alatt álló épületek (kirendeltségek) felújítása körében olyan idegen vagyon kezelésével megbízott személyként járt el, aki a hűtlen kezelés bűntettének tettese lehet.
Az I. rendű terhelt az ésszerű vagyonkezelési szabályokat a tényállásban rögzített felújítási munkálatok során sorozatszerűen megszegte, azokkal ellentétesen járt el, ezért felismerhette, és felismerte, hogy ezáltal a sértettnél vagyoni hátrány keletkezhet, illetve keletkezik. Az adott esetben az I. rendű terhelt minden alapot nélkülöző módon bizakodott abban, hogy a legalapvetőbb intézkedések, ellenőrzések elmulasztása nem okoz vagyoni hátrányt az általa képviselt takarékszövetkezetnek. Az ilyen alaptalan vágyakozás a belenyugvással egyenértékű, vagyis eshetőleges szándéknak felel meg. A Kúria ezért egyetértett a másodfokú bírósággal abban is, hogy az I. rendű terhelt eshetőleges szándékkal követte el a bűncselekményt.
Miután az I. rendű terhelt vagyonkezelői kötelezettségének megszegése és a bekövetkezett vagyoni hátrány között okozati összefüggés áll fenn, cselekménye maradéktalanul kimerítette a terhére megállapított, folytatólagosan elkövetett, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének törvényi tényállását.
Budapest, 2015. november 30. napján
A Kúria Sajtótitkársága