Az adóigazgatási eljárásban adott meghatalmazásnak az egyes eljárási szakaszokhoz kapcsolódó hatályát az Art. szabályai szerint kell meghatározni.
Az adóhatóság a felperesnél személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. Az elsőfokú határozatot a felperes képviselője-, a másodfokút a felperes részére kézbesítették.
A felperes mind eljárásjogi, mind anyagi jogi hivatkozásokkal kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát.
Az elsőfokú bíróság az anyagi jogi kérdésekben jogerő részítéletet hozott: a vagyongyarapodás egyes forrásai esetén megalapozottnak értékelte a felperes keresetét, és ezekre tekintettel az alperesi határozatot az adókötelezettség és az adóbírság körében megváltoztatta, a kötelezés összegét leszállította. A részítélet ellen egyik fél sem terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
Az eljárás folytatása során az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatának a késedelmi pótlékra vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, annak összegét leszállította, egyebekben a felperes kereseti kérelmét elutasította. Indokolásában mind a késedelmi pótléknál, mind az elutasított kereseti elemeknél a részítéletre utalt.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította azzal, hogy az új eljárás során a részítéletben el nem bírált valamennyi kereseti kérelmet ki kell meríteni.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot a késedelmi pótlék tekintetében megváltoztatta, a pótlék összegét leszállította, ezen ítéleti rendelkezést és részítéletben foglaltakat meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint a késedelmi pótlék összegének módosítása a részítéletben meghatározottakhoz igazodik.
Az ellenőrzési jegyzőkönyvek aláírásaihoz kapcsolódóan alaptalan volt a kereset, mert nem történt az eljárás érdemére kiható szabálysértés. Az alperesi határozat kézbesítése tekintetében az elsőfokú bíróság irányadónak tekintette, hogy a meghatalmazás az ellenőrzésre és a hatósági eljárás során történő képviseletre terjed ki, a jogorvoslati eljárásra nem.
Az Art. szabályozási rendszere az ellenőrzési eljárást, a hatósági eljárást, valamint a jogorvoslati eljárást egymástól elkülönítve szabályozza. A jogerős ítélet indokolása szerint helytálló volt az alperes azon hivatkozása, hogy a jogorvoslati eljárás lefolytatására egy elkülönült szervezet – az alperes - volt jogosult, a meghatalmazás pedig nem tartalmazza azt a tényt, hogy az az esetleges jogorvoslati eljárásra is kiterjedne. Emiatt a felperes ezen kereseti kérelmét is elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria először a Pp. 213.§ (2) bekezdés szerinti részítéletet, és annak a peres eljárás adott szakaszára gyakorolt hatását vizsgálta.
Részítélet hozatalának általában keresethalmazat, vagy a kereseti kérelem egyes részeinek önálló elbírálhatósága esetében van helye, ha az eldöntésre váró rész tekintetében további tárgyalásra nincs szükség, és a többi kereseti kérelem vagy beszámítási kifogás elbírálásához a tárgyalás elhalasztása szükséges (3/2000. PJE). Mivel a Pp. XX. fejezete nem zárja ki, a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során is lehet helye részítélet meghozatalának, de a szabály alkalmazásakor különös gondossággal kell eljárni.
A Legfelsőbb Bíróság/Kúria 1/2011.(V.9) KK véleményének 2. pontjában írtak szerint a közigazgatási perben a fél a közigazgatási szerv határozatának felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozva kérheti, keresetében anyagi és eljárási jogszabálysértésre hivatkozhat.
A KK vélemény alkalmazásakor meghatározó elem, hogy amennyiben a felperes az anyagi jogi jogsértés mellett eljárási jogszabálysértésre is hivatkozik, akkor a bíróságnak elsődlegesen ezt kérdést kell megvizsgálni, arra is kiterjedően, hogy az állított eljárási szabálysértés kihatott-e az ügy érdemére. Az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés ugyanis a támadott közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését eredményezi, amely esetben kizárt a kereseti kérelem anyagi jogi indokainak ítéleti értékelése. A közigazgatási perben tehát az anyagi jogi kérdések jogszerű érdemi eldöntésének alapfeltétele a támadott alperesi határozat eljárásjogi megfelelősége, ezért adott esetben ez lehet az a tény, amelyre alapítva esetlegesen rögzíthető, hogy e tekintetben további tárgyalásra már nincs szükség. A perbeli esetben jogerős részítélet rendelkezik az anyagi jogi kérdésekről, a felperest terhelő adókülönbözetről, illetőleg ahhoz kapcsolódó jogkövetkezményként a bírságról: ennek a jelen felülvizsgálati eljárásra gyakorolt hatását a Kúria a későbbiekben vonta le.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az alperesi határozat kézbesítéséhez, illetőleg az ellenőrzési jegyzőkönyvek aláírásához kapcsolódó jogsértésekre hivatkozott. A kézbesítés körülményeire tekintettel a Kúria a következőket állapította meg.
A felperesi képviselő részére 2010. augusztus 3-i keltezéssel adott, az adóhatósághoz 2010. november 8-án benyújtott meghatalmazás arra terjedt ki, hogy a meghatalmazott a 3444619407, 09/12/655/1201. számon 2004-2006. évekre folyó ellenőrzés és a hatósági eljárás során teljes körűen eljárjon. Az adóigazgatási iratok szerint az első szám az un. teljességi nyilatkozat ügyszáma, a második szám pedig a megbízólevél száma: mindkét szám a teljes eljárás azonosítására alkalmas hivatkozási szám, azokat az adóhatóság is alkalmazta. Az Art. szabályozási rendszere alapján az is megállapítható, hogy a jogerős ítélet indokolásával szemben a hatósági eljárásból nem rekeszthető ki a jogorvoslati eljárás. Az Art. VII. fejezete az adóigazgatási eljárásnak három elkülönült szakaszát ismeri: az ellenőrzés, a hatósági eljárás és a végrehajtási eljárás. A hatósági eljárás pedig magában foglalja mind az utólagos elsőfokú adómegállapítását, mind a fellebbezésen alapuló másodfokú, jogorvoslati eljárást.
Az Art. 143.§ (1) bekezdése értelmében a bíróság csak az ügy érdemében hozott másodfokú jogerős adóhatósági határozatot bírálhatja felül, a keresetlevelet pedig a Pp. 330.§ (2) bekezdésének megfelelően a másodfokú adóhatósági határozat közlésétől számított harminc napon belül lehet benyújtani. Az adóhatósági határozatok kézbesítésére az Art. 124.§ (1) bekezdése az irányadó, így – összhangban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. 78.§ (1) és 40.§ (7) bekezdéseivel - az iratokat az ügyfél részére, ha pedig írásban meghatalmazott képviselője van, akkor annak részére kell kézbesíteni. A felperesi képviselő meghatalmazása kiterjedt a másodfokú eljárásra is, és nem vitatott tény, hogy részére az alperesi határozatot nem kézbesítették. Ezen kötelezettségen nem változtat az a körülmény sem, hogy az elsőfokú, szabályszerűen a képviselőnek kézbesített adóhatósági határozat elleni fellebbezést a felperes személyesen terjesztette elő: a képviseleti jog megszűnésének megállapításához szükséges Art. 7.§ (5) bekezdés szerinti bejelentésre nem került sor. Annak az elsőfokú bíróság által relevánsnak tekintett ténynek sincs jelentősége, hogy a fellebbezési eljárás lefolytatására egy elkülönült közigazgatási szerv jogosult: ellenkező esetben az Art. rendszerében nem is kerülhetett volna sor másodfokú eljárásra.
Az alperesi határozat kézbesítésének kérdésében a Kúria irányadónak tekinti a Kfv.I.35.464/2015/7. számú végzésében foglaltakat, attól jelen eljárásban sem kívánt eltérni: szabályszerűen kézbesített alperesi határozat hiányában nem áll a bíróság rendelkezésére olyan jogerős másodfokú adóhatósági határozat amelynek felülvizsgálatára törvényes lehetőség lenne. Ezért az elsőfokú bíróságnak a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani, illetőleg a pert meg kellett volna szüntetnie a Pp. 130.§ (1) bekezdés b), illetve 157.§ a) pontja alapján.
Mindezekre figyelemmel a Kúria jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a pert a részítéletet meghaladóan a Pp. 275.§ (4) bekezdése alapján megszüntette. A szabályszerű kézbesítés hiányában a Kúria nem foglalhatott állást az ezt meghaladóan vitatott egyes eljárási cselekmények (jegyzőkönyvek aláírása) jogszerűségéről. A jogerős részítélet anyagi jogi következményei beálltak, azokról további megállapítások nem tehetők, tovább nem vitathatók. Az anyagi jogi kérdések jogerős részítélettel történt elbírálása következtében az alperesnek arra lehetősége van, hogy a másodfokú határozat szabályszerű kézbesítésekor a késedelmi pótlék kapcsán levonja a jogerős részítélet és az időmúlás esetleges következményeit.
Budapest, 2015. december 12.
A Kúria Sajtótitkársága