A felperes hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel, aki 2014. március 14-ei hatállyal a felperes részére a 25 év szolgálati viszonyban töltött idő után járó jubileumi jutalomra való jogosultságot megállapította.
E paranccsal szemben a felperes szolgálati panaszt nyújtott be, melyben a 25 év szolgálati viszonyban töltött idő után járó jubileumi jutalom esedékességének napját 2012. április 30-ra, a jubileumi jutalomhoz releváns szolgálati idő kezdő napját 1988. szeptember 1. napjára kérte módosítani.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A felperes a keresetét az új Hjt. 92. § (2) bekezdés b) pontjára alapította. Ezért az eljárt bíróságok helytállóan vizsgálták, hogy 2012. január 1-je előtt a hatályos szabályok miként rendelkeztek, valamint azt is, hogy mely rendelkezésre tekintettel történt meg a felperes tekintetében a szolgálati idő rögzítése.
A perben az nem volt vitatott, hogy az 1988. szeptember 1-től 1992. augusztus 25-ig terjedő időszakban középiskolai katonai kollégiummal fennálló növendéki idő beszámítását a jubileumi jutalom szempontjából nem tette lehetővé a Hszt. hatályba lépését megelőzően irányadó tvr., a Hszt. és a 2002. január 1-jén hatályba lépő régi Hjt. sem.
A felperes által sem volt vitatott, hogy a korábban hatályos törvényi rendelkezések nem tették lehetővé a növendéki idő beszámítását a jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából. A 2013. július 1-jén hatályba lépő új Hjt. 92. § (1) és (3) bekezdése értelmében e törvény hatályba lépését követően keletkezett szolgálati viszony esetén sem vehető figyelembe szolgálati viszonyban töltött időként a középiskolai katonai kollégiumnál eltöltött idő. Az új Hjt. rendelkezéseiből nem vezethető le az a téves felperesi értelmezés, amely azt állítja, hogy olyan kedvező szolgálati idő számítására jogosult a jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából, amelyre az új törvény hatályba lépését megelőzően nem volt jogosult, mert a régi Hjt. 283. §-a 2012. január 1-től nem írta felül a régi Hjt. továbbiakban is hatályos 259. § (1) bekezdését, valamint 261. § (1) bekezdését. Ez a rendelkezés nem biztosított többlet jogot a korábbi szabályozáshoz képest. A felperes által állított jogosultság az új belépőt sem illeti meg.
Az előbbiekre tekintettel – kifejezett törvényi rendelkezés hiányában – logikailag és pusztán nyelvtani értelmezéssel sem következhet, hogy a jogalkotó az új törvény hatályba lépésekor jogviszonyban állók tekintetében eltérő, kedvezőbb szolgálati idő számítást kívánt alkalmazni a jubileumi jutalomra való jogosultság tekintetében.
A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a korábbi irányadó törvények, így a 2011. december 31-én hatályban volt régi Hjt. is a szolgálati időt a jubileumi jutalom és a szolgálati nyugdíj szempontjából eltérően rendelte számítani. Ezért minden alapot nélkülöző az a felperesi álláspont, amely a szolgálati nyugdíj szempontjából rögzített időt kéri irányadónak tekinteni a jubileumi jutalom számítása szempontjából. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy az a körülmény, hogy elmaradt a régi Hjt. 283. §-ának megfelelően a szolgálati idő rögzítése nem jelentheti azt, hogy az új Hjt. 92. § (2) bekezdés b) pontja szerinti rögzített idő szempontjából irányadó lehet a régi Hjt. 214. §-a alapján a folyósítás nélküli szolgálati nyugdíj-megállapítás szabályai szerint történt szolgálati idő rögzítés.
Budapest, 2015. december 9.
A Kúria Sajtótitkársága