A nyomozási bíróként eljárt bíró ellen minősített adattal visszaélés vétsége és más bűncselekmény miatt folyamatban lévő harmadfokú bírósági eljárásban a másodfokú bíróság felmentő ítéletét helybenhagyva a Kúria az alábbi elvi megállapításokat tette:
1. Ha a nyomozási bíró részére az indítványt az ügyész terjeszti elő, azt a nyomozási bíró ülése előtt meg kell küldenie a gyanúsítottnak és a védőnek[Be. 211. § (1) bek.]. Ezen az ügyészi kötelezettségén az, hogy az indítvány minősített adatot tartalmaz, csupán annyiban változtat, hogy a Be. 70/C. §-ában foglaltaknak megfelelően kell kézbesítenie a gyanúsítottnak és védőjének az indítványt, mégpedig az ügyészségnél, úgy, hogy azt annak tanulmányozása után az ügyészség titkos ügykezelésre fenntartott helyiségéből nem vihetik ki, azonban biztosítani kell, hogy az ügyben tartott bírósági tárgyalás (ülés) tartamára a terhelt és a védője a minősített adatot tartalmazó iratot (annak másolatát) magánál tartsa.
2. Azzal, hogy a nyomozási bírói eljárás lefolytatásához szükséges, minősített adatot tartalmazó iratok mellett a gyanúsítottnak és a védőnek szabályszerűen nem kézbesített indítvány is a nyomozási bíróhoz kerül, a nyomozási bíró kizárólag ügykezelési szempontból vált a minősített adat birtokosává. A minősített adat védelmére vonatkozó rendelkezések betartásának kötelezettsége azonban továbbra is az ügyészt terheli.
3. A titoksértés (minősített adattal visszaélés) törvényi tényállásában az illetéktelen személy részére hozzáférhetővé tétel elkövetési magatartása akkor valósul meg, ha nem absztrakt módon, hanem konkrétan áll fenn annak a veszélye, hogy a minősített adat kezelőjének mulasztása folytán a titok ténylegesen illetéktelen személy számára hozzáférhetővé válik; a hozzáférhetővé tétel fogalma nem tágítható addig, hogy az absztrakt veszély szintje is elegendő a bűncselekmény megvalósulásához, azaz addig, amikor a tényleges sérelem bekövetkezésének lehetősége olyan távoli, amelyre tekintettel az elenyésző [1978. évi 221. § (1) bek. b) pont, (2) bek. a) pont, (5) bek.].
4. Az eljárási törvény szerint a tárgyalóteremben a rend fenntartásáról az eljáró tanács elnöke (egyesbíró eljárása esetén a bíró, a nyomozási bíró eljárása esetén a nyomozási bíró) gondoskodik. A tárgyalótermen kívül a bírósági épület rendjéért – így azért is, hogy a sajtó képviselői a zárt ülés helyéhez képest hol tartózkodhatnak – a bíróság elnöke felelős [1997. évi LXVI. törvény 97/B., 97/D. §].
5. A bíróságnak (nyomozási bírónak) nem kell megállapítania, hogy a terhelt őrizetének időtartama a bíróság elé állítás (nyomozási bíró ülése) tartama alatt megszűnt, mint ahogyan nem lehet feladata a nyomozati szakban az őrizet megszüntetése sem [Be. 207. § (2) bek., 209. § (2) bek., 126. § (3) bek.].
6. Helytálló és továbbra is követendő a BH 1997.169. szám alatt közzétett eseti döntés szerinti, még az 1973. évi I. törvény 379/A-B. §-ához kapcsolódó azon álláspont, hogy az előzetes letartóztatás szükségességének kérdése nem attól függ, hogy a terhelt még őrizetben van-e, és nem az előzetes letartóztatás elrendelésére irányuló indítvány elutasításának, hanem érdemi elbírálásának van helye akkor is, ha a terhelt nincs őrizetben [Be. 207. § (2) bek.].
7. Az őrizet megszűnését követően a gyanúsított szabadlábra helyezéséért a fogvatartásért felelős szerv képviselője és a fogvatartást végrehajtó rendőri szerv vezetője a felelős [19/1995. (XII. 13.) BM rendelet 15. § (1)-(2) bek., 16. § (6) bek.].
Budapest, 2015. szeptember 8.
A Kúria Sajtótitkársága