A megállapított tényállás szerint a felperes 2000. szeptember 25-étől állt munkaviszonyban az alperesnél, 2011. január 1-jétől a lakossági értékesítési divízió d-k-i régió vezetőjeként osztályvezető munkakörben dolgozott.
Az alperes egyik sz-i üzletét üzemeltető G.Kft. újabb viszonteladói üzletet kívánt nyitni a Sz., J. utca 4. fszt. 1. szám alatt, ezért ezen üzlethelyiség hasznosítójától szándéknyilatkozatot kért, hogy sikeres pályázat esetén az üzlethelyiséget bérbe veheti. Az üzletnyitáshoz szükséges üzleti tervet a G.Kft. e-mailben benyújtotta a leendő üzlethelyiség helyszínét fényképpel jelölve meg, de annak tulajdoni lapját nem csatolta, az alperes pedig azt nem szerezte be. Az üzlet 2011 tavaszán megnyitott, és 2012. január végéig üzemelt.
A felperes szülei a gyermekeik javára fele-fele arányban 2000. május 10-én adásvétel címén szerezték meg a Sz, J. utca 4. I/9. szám alatti lakás tulajdonjogát. Erről a felperes is tudott. A szülők –a felperes tudtán kívül- egy későbbi időpontban vásárolták meg a perbeli üzlethelyiséget, majd azt az L.Kft-nek bérbe adták a tulajdonosok külön értesítése nélküli tovább- hasznosítási jogosultsággal. Az édesapa 2011 nyarán észlelte, hogy az üzlethelyiségben alperesi üzlet nyílt, erről azonban a felperest nem tájékoztatta.
A felperes a vele szemben indult vizsgálat során állította a tulajdoni lap elétárását követően is, hogy az üzlethelyiség családi tulajdonjogáról nem tudott.
Az alperes 2011. december 21-én rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felperes keresete az alperes rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes 2011. december 21-én kelt rendkívüli felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, az az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelme megalapozott.
A rendkívüli felmondásban az alperes az érvényes etikai normákra és az Etikai Kódex pontjának megjelölésével arra hivatkozott, hogy a perbeli ingatlanban történő alperesi üzlet megnyitásáról hozott döntést megelőzően nem tájékoztatta a munkáltatót a szülei azon fennálló tulajdonjogáról, holott erről tudnia kellett, hiszen az üzletet olyan ingatlanban helyezték el, amely a családja érdekeltségébe tartozik.
A felperesnek felrótt magatartás tehát etikai szabálysértés, amely etikai norma a felperes 2011. október 24-ei munkaszerződésének a részét képezi. Ezért a bírói gyakorlatra tekintettel a munkaszerződés részének minősülő etikai szabály megsértése, mint az együttműködési kötelezettség megsértése a munkaviszony megszüntetése indokaként szolgálhat (EBH2004.1055.).
Bizonyítást nyert, hogy az alperes szerződéses partnere olyan ingatlan bérleményben nyitott alperesi üzletet, amely a felperes szüleinek a tulajdona; az üzletnyitásra vonatkozó döntés meghozatalában a felperes részt vett. Az érdekellentét fennállását vagy hiányát az Etikai Kódex szerint mindenkinek önállóan kell felmérnie, és érintettségről, vagy érdekellentét esetén haladéktalanul tájékoztatni kell a közvetlen felettest. A felperes ezen körülmények feltárására vonatkozó tájékozódási kötelezettségének nem tett eleget, amikor általa is elismerten olyan ingatlanban történő üzletnyitás lehetőségéről tárgyalt, amelyben lakástulajdona állt fenn.
E körben annak van jelentősége, hogy a felperes tudta a helyszíni megtekintés, továbbá a becsatolt térkép és fénykép alapján, hogy földrajzilag az üzlethelyiség mely társasházi ingatlanban helyezkedik el.
Az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja alapján a munkaviszonyt a munkáltató megszüntetheti, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét jelentős mértékben, súlyos gondatlansággal, vagy szándékosan megszegi.
Akkor jogszerű az erre alapított rendkívüli felmondás, ha a három konjunktív feltétel egyidejűleg fennáll. A perbeli esetben azonban a minősített kötelezettségszegés megállapításához szükséges munkáltatói jelentős érdeksérelem hiányzik. Az üzletben a felperes érintettsége az üzlethelyiségen fennálló szülői tulajdonjog miatt állapítható meg. Az Etikai Kódexben szereplő személyes haszon, előny azonban nem merül fel tekintettel arra, hogy a szülők az üzlethelyiséget az alperesi üzlet megnyitását megelőzően hasznosították az L. Kft-nek történő – továbbhasznosítást is magába foglaló – bérbeadással.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közbenső ítéletet helybenhagyta.
Budapest, 2015. december 2.
A Kúria Sajtótitkársága