A felperes 2004. október 18-ától állt az alperes alkalmazásában, 2009. június 25-étől üzemfenntartási osztályvezetői munkakörben foglalkoztatták. 2012. november 7-én a felperest és munkatársait az Á. utcai irodából a B. utca 32. szám alatti központi irodaházba költöztették. Gy.G. főmérnök már 2012. november 6-án levélben kérte a vezérigazgató-helyettest, hogy az Üzemfenntartás Irányítás munkatársainak az alperes B. utcai irodaházába való beköltözésével párhuzamosan engedélyezze a nyomdai telephelyen (Á. utca) használt számítástechnikai eszközöknek az áthelyezését. A számítógépek áthelyezésére nem került sor, ennek érdekében intézkedés nem történt.
A felperes a vezérigazgatóhoz címzett 2012. november 9-én kelt levelében előadta, hogy az alperesnél lévő körülmények között – engedélyes terv hiányában, különös tekintettel az idő rövidségére – az ö-i pályázathoz szükséges költségvetés elkészítésére, a pályázat határidőben történő beadására nem tud felelősséget vállalni. Úgy érzi, hogy a vezérigazgató-helyettes nem akar vele dolgozni, a jelenlegi munkáját megpróbálja ellehetetleníteni. Kérte, hogy amennyiben tevékenységére a munkáltató a továbbiakban is igényt tart, biztosítsa hozzá a megfelelő feltételeket.
A felperes 2012. november 23-án azonnali hatályú felmondással szüntette meg munkaviszonyát. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a közvetlen felettese, Gy.G. főmérnök a vezérigazgató-helyettestől levélben kérte a nyomdában lévő számítógépek áthelyezését a központba. Az energetikus kollégával együtt a számítógép napi munkaeszköz, a kérését az alperes azonban mégsem teljesítette.
A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság az azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményeként kötelezze az alperest 2 havi végkielégítés, 50 nap felmondási időre járó juttatásként pedig bruttó 620.650 forint és ezek kamatainak megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek végkielégítés címén bruttó 540.000 forintot, míg felmondási időre járó juttatásként bruttó 620.650 forintot, és ezen összegek után 2012. december 3-ától késedelmi kamatot. Kifejtette, hogy a meghallgatott tanúk vallomása alapján megállapítható, miszerint a munkavállalói azonnali hatályú felmondás valós és okszerű indoka volt az, hogy a munkáltató a munkavégzéshez szükséges tárgyi feltételeket a felperes részére nem biztosította.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes miután a Á. utcai telephelyről munkatársaival a B. utcai irodaházba költözött, nem rendelkezett a munkavégzéséhez elengedhetetlenül szükséges számítógéppel, illetve számítógépes programmal. Az, hogy a gép hiánya fennállt, az alperes maga sem vitatta még a felülvizsgálati kérelmében sem, csupán azt állította, hogy ezen időtartam rövidnek tekinthető. A periratokból azonban az állapítható meg, hogy a felperes közvetlen felettese, Gy.G. főmérnök már 2012. november 6-án a vezérigazgató-helyetteshez írt levelében intézkedést kért a számítógépek átvitele érdekében, amelyre azonban az azonnali hatályú felmondás időpontjáig sem került sor. Ez pedig semmiképpen nem tekinthető olyan rövid időnek, amely a munkavégzést ne akadályozná.
Gy.G. tanúként megerősítette azon felperesi előadást, hogy a munkavállaló naponta jelezte a számítógép áthelyezésének fontosságát, hiszen arra mind a költségvetés, mind az anyagrendelések és határidős pályázatok megírásához feltétlenül szüksége lett volna.
A perben nem nyert igazolást (Pp. 164. §), hogy a jogviszony megszüntetés tényleges indoka a vezérigazgató-helyettessel való konfliktus volt, az azonnali hatályú felmondásban rögzített bizonyított, lényeges munkáltatói kötelezettségszegés pedig megalapozta a munkavállaló azonnali hatályú felmondását [Mt. 78. § (1) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2015. november 19.
A Kúria Sajtótitkársága