Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.230/2015. számú ügyről munkaviszony fennállásának megállapítása tárgyában

Dátum

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy 1997. január 1-jétől 2011. november 20-áig munkaviszonyban állt az alperesnél.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felek között 2006. április 18. és 2009. június 24., valamint 2011. július 18. és 2011. november 19. között munkaviszony állt fenn. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján megállapította, hogy az alperest 1996. augusztus 2-án kelt létesítő okirattal alapította a felperes, aki 1996. augusztus 2-ától 2006. április 18-áig ügyvezető volt. A házastársa – ebben az időszakban az alperes társtulajdonosa – 2002. október 1-jétől 2004. június 10-éig a felperessel együttesen volt ügyvezető itt. Ezt követően a felperes 2009. június 24-étől 2011. július 18-áig ismét egyedül volt ügyvezető.

Az alperes ellen az első felszámolási eljárás 2008. december 3-ától 2009. április 24-éig volt folyamatban, amely egyezséggel zárult. A felszámolással érintett időszakban az ügyvezetői jogkört a felszámolóbiztos gyakorolta. A második felszámolási eljárás 2011. július 18-án kezdődött. A felszámolóbiztos a felperessel 2011. szeptember 26-án rendes felmondást közölt 2011. november 19-ére szólóan, majd ezt követően a 2012. február 21-én kelt levelében arról tájékoztatta, hogy a felmondást tekintse tárgytalannak munkaviszony hiánya miatt.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.

A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.

Helytálló a felülvizsgálati érvelés, miszerint az ügyre irányadó 1998. június 16-áig hatályos 1988. évi VI. törvény 183. § (2) bekezdés e) pontja és a 2006. július 1-jéig hatályos 1997. évi CXLIV. törvény 150. § (2) bekezdés g) pontja. E szerint a társasággal munkaviszonyban álló ügyvezető felett a munkáltatói jogok gyakorlása a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ezt nem érinti az a körülmény, hogy a gazdasági társaság képviseletére egy vagy két ügyvezető jogosult. Az ügyvezetőt a munkavállalók irányába megillető munkáltatói jogkör elkülönül a munkaviszonyban álló ügyvezető irányában a taggyűlés részéről fennálló munkáltatói jogoktól. Ez utóbbi ugyanis – a fenti rendelkezések szerint- a gazdasági társaságokra vonatkozó rendelkezések szerint a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik.

A csatolt munkaszerződés szerint az alperes a felperest ügyvezető igazgató munkakörben munkaviszonyban alkalmazta 1997. január 1-jétől határozatlan időtartamra. A fenti gazdasági társasági törvényi rendelkezések alapján felette a munkáltatói jogkör gyakorlására kizárólag a taggyűlés volt jogosult. A munkaszerződés határozatlan időtartamra vonatkozó kikötése ellenére az 1997. évi CXLIV. törvény 24. § (1) bekezdés alapján azt öt évre, határozott időtartamra létrejöttnek kell tekinteni.

Nincs peradat arra vonatkozóan, hogy az öt év elteltét követően, azaz 2002. január 1-jétől munkaszerződés hiányában is a felperes általi ügyvezetői feladatellátás  jellegében változás történt volna, és az alkalmazás tartalmi elemei már nem a munkaviszonyra jellemző sajátosságokat mutatták. Ezért a felperes ügyvezetői tevékenysége munkaviszonyban ellátottnak minősül.

Alappal hivatkozott ellenkérelmében a 2006. évi IV. törvény 2006. január 4-étől 2007. szeptember 1-jéig hatályos 22. § (2) bekezdésére az alperes, ezen kifejezett törvényi rendelkezésre tekintettel a felperes ügyvezetői feladatait munkaviszonyban 2006. január 4-étől már nem láthatta el.

Első fokon jogerőre emelkedett azonban azon ítéleti rendelkezés, miszerint a felperes 2006. április 18-ától látta el munkaviszonyban az ügyvezetői feladatokat. Ezért e rendelkezést a Kúria a Pp. 271. § (1) bekezdés a) pontja, 275. § (2) bekezdés alapján nem érinthette.

A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítélet keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyó döntését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, megállapította, hogy a felperes az elsőfokú kijavított ítéletben foglalt időtartamokon túl 1997. január 1-jétől 2006. január 3-áig terjedő időtartamban is munkaviszonyban állt az alperessel.

(Mfv.I.10.230/2015.)

Budapest, 2015. november 19.

A Kúria Sajtótitkársága