Az irányadó tényállás szerint a felperes alperesnél gépkocsivezetőként állt munkaviszonyban, tartálykocsit 2004 óta vezetett. A felperes indokolatlan technikai műveletet gyakorolt huzamosabb ideje, amikor a cukor lefejtése során a nyomás alatt lévő tartálykocsi tetejére felmenve, kézzel ellenőrizte a fedlapoknál a cukor, illetve a sűrített levegő szivárgását. Az alperes 2006. november 30-án munkahelyi kockázatértékelést végzett, amely szerint levegőszivárgás észlelésekor kizárólag nyomásmentesítés után lehet a hibaelhárítást elkezdeni. A felperes 2007. október 27-én hajnali 4 óra körül a C. d-i telephelyén a tartálygépkocsijával kristálycukor lefejtését végezte, a kompresszort elindította. A felperes levegőszivárgást észlelt, így a kompresszort továbbra is járatva felment a tartálykocsi tetejére. A fedlap utánhúzásával próbálta a levegőáramlást megszüntetni, úgy, hogy gumikalapáccsal ráütött a szárnyas anyacsavarra. A töltőnyílás fedele az ütés következtében felvágódott, és a felperest a 2 bar nyomás eldobta a tartály 3 méteres magasságából a 15 méterre lévő, dróthálóval ellátott betonkerítéshez. A felperes a keresetében az alperest vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a felperes 2010. október 27-én bekövetkezett káráért felel. A kármegosztás arányát 60-40 %-ban állapította meg a felperesre terhesebben. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. A felperesre terhesebb kármegosztási arányt állapított meg. Reá nézve terhelőbb 80 – 20 % kármegosztást alkalmazott.
A felperes a felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott.
A másodfokú eljárásban értékelt munkáltatói munkavédelmi kötelezettségszegések mellett is a felperesre lényegesen terhesebb kármegosztást alkalmazott a törvényszék az elsőfokú bíróság által is értékelt élettapasztalattal kirívóan ellentétes munkavállalói magatartása miatt.
Az MK.29. számú állásfoglalás szerint ha a kár bekövetkezte nem kizárólag a munkavállaló magatartására vezethető vissza, a kármegosztás alapjául a munkavállaló vétkes magatartása szolgálhat.
Az MK.31. számú állásfoglalás alapján azonban a kárviselés arányát az dönti el, hogy a munkavállaló vétkes közrehatása milyen mérvű volt. A munkavállaló vétkessége súlyának és ehhez képest a kárviselés arányának meghatározásánál azonban jelentősége van annak, hogy a munkáltató a kár bekövetkezésében maga is vétkes magatartással hatott közre.
A másodfokú bíróság helyesen tárta fel a kármegosztás arányának megállapításakor a munkáltató terhére értékelendő körülményeket. A felperes munkavállaló vétkessége súlyozásánál azonban – a feltárt munkáltatói munkavédelmi hiányosságok, kötelezettségszegések mellett – a felperesre aránytalanul terhes kármegosztási arányt alkalmazott.
A törvényszék által az elsőfokú bírósághoz képest többletkörülményként értékelt munkáltatói munkavédelmi előírásszegések nem eredményezhették az elsőfokú ítéletben alkalmazott kármegosztási arány felperesre kedvezőtlenebb, de kedvezőbb megváltoztatását sem. A másodfokú bíróság ugyanis az elsőfokú bíróságtól eltérően a felperes terhére figyelembe vette azt is, hogy a magatartása nemcsak az élettapasztalattal ellentétes, hanem kirívóan gondatlan és felelőtlen is volt, hiszen ez nem volt egyszeri, vétlen magatartás.
Az eset összes körülményét okszerűen mérlegelve az elsőfokú bíróság állapította meg a helyes kárviselési arányt 60-40 %-ban a felperesre terhesebben (Mt.174.§ (3) bekezdés).
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó rendelkezések kivételével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet a dologi kártérítés és az indokolt költség címén megítélt kártérítés vonatkozásában helybenhagyta, míg a keresetveszteségi járadék lejárt összegét és a jövőben esedékes havi mértékét a másodfokú ítéletben meghatározott átlagkereset alapján a helyes elsőfokú kármegosztási arány figyelembe vételével felemelte.
Budapest, 2015. november 19.
A Kúria Sajtótitkársága