A felperes a keresetében a munkáltatói jogellenes felmentésre figyelemmel 12 havi illetményének megfelelő összeg megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozása szerint a felmentés nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott, továbbá annak indoka nem valós és nem okszerű. A munkáltató megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, illetve rendeltetésellenes joggyakorlást valósított meg. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme megalapozatlan.
A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül [Pp. 275. § (2) bekezdés], az azokban megjelölt körben.
Az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II.18.) AB határozatában kifejtette, hogy a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenes; az Abtv. 43. § (1) bekezdés alapján azonban a sérelmezett rendelkezést a jövőre nézve semmisítette meg, a felperes felmentése közlésének időpontjában az alkalmazandó volt.
A 2010. évi CXXVI. törvény 15. §-ának (1) bekezdése értelmében a törzshivatal kormánytisztviselői, valamint munkavállalói felett a munkáltatói jogokat a kormánymegbízott gyakorolja.
A 24/2011. (III.7.) KIM utasítás 4. § (1) bekezdés e) pontja szerint a kormánymegbízott a kormányhivatal vezetőjeként munkáltatói jogkört gyakorol a törzshivatal kormánytisztviselői, ügykezelői, és munkavállalói felett. Ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdése értelmében pedig a kormánymegbízott a részére, illetve a kormányhivatalnak címzett feladat- és hatásköröket e szabályzatban, a kormányhivatal egyéb belső szabályzatában, vagy a munkaköri leírásban megjelölt kiadmányozási joggal felruházott vezető, illetve kormánytisztviselő útján is gyakorolhatja, aki a döntés meghozatala során a kormánymegbízott felhatalmazásával vagy felhatalmazásából és megbízásából jár el. Az eljáró bíróságok fenti jogszabályok alapján helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy a kormánymegbízott a 24/2011. (III.7.) KIM utasítás 4. § (1) bekezdésében meghatározott feladat- és hatásköreit a belső szabályzatban kiadmányozási joggal rendelkező vezető részére átruházhatta. Az, hogy a felmentés „külön nem nevesíti a munkáltatói jogkör gyakorlója által betöltött funkciót (főigazgató, igazgató, kormánytisztviselő)”, intézkedését ezen az alapon nem teszi jogellenessé.
A munkáltatónak intézkedését nem kellett volna indokolnia, mivel azonban ezt megtette, az abban foglaltak valóságát és okszerűségét a bíróságoknak vizsgálniuk kellett. A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy a felperes az átszervezés tényét, illetve a munkaköri feladatai szétosztását utóbb maga sem vitatta, ezért a felmondásban felhozott okok a felmentés jogszerű indokai lehettek.
A felperes a felülvizsgálati eljárásban változatlanul állította a 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § o) és t) pontjának, illetve a 9. §-ra figyelemmel az 5. § d) pontjának megsértését is az életkoron alapuló diszkrimináció alapján. Az alperes bizonyította az átszervezés megvalósulását, amely a felperes munkakörét is érintette. Ennek célszerűsége a jelen eljárásban nem volt vizsgálható. A munkáltató intézkedésének tehát ésszerű indokát adta, ezzel eleget tett az Ebktv. 19. § (2) bekezdésének és 22. § (1) bekezdésének.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2015. november 19.
A Kúria Sajtótitkársága