A felperes olajos magvak kereskedelmével foglalkozott. Az adóhatóság megismételt eljárásban hozott, a hiány elszámolása miatt adókülönbözetet megállapító határozatának bírósági felülvizsgálata során az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.
A felülvizsgálati eljárás során a Kúria észlelte, hogy az elsőfokú bíróság a számvitelről szóló 2000. évi C. tv. 15.§ (3) bekezdés szerinti valódiság elvét figyelmen kívül hagyva a felperes Sztv. 14.§ (3) bekezdés szerinti Számviteli Politikájára alapította ítéletét. Ennek következtében alapvető kérdések nem nyertek tisztázást, és a felek felülvizsgálati eljárásban tett ellentmondó nyilatkozatai alapján nyilvánvalóvá vált, hogy nincs az érdemi döntést lehetővé tevő, ítélet hozatal alapjául szolgáló tényállás. Ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint eljárva, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak tájékoztatnia kell a felperest arról, hogy a gazdasági események valós tartalmát kell meghatározni, bizonyítási indítványát ehhez képest kell előterjeszteni, figyelemmel a Pp. 177.§ (1) bekezdésére. A bizonyítási indítvány értékelése során az elsőfokú bíróságnak tekintettel kell lennie arra, hogy a megalapozott döntéshez vizsgálni kell a natúr súly - szabvány súly természetét, a perbeli termények esetén a hiány fogalmát, a natúr súlynak és a szabvány súlynak a valós hiány megállapíthatóságához való viszonyát. Fel kell tárni a felperes által alkalmazott szabvány súly – natúr súly viszonyban a könyvelés számára alkalmazott átszámítási módszert, állást kell foglalni a módszerek konvertálhatóságáról, arról, hogy a felperes könyvelési adatai megfelelnek-e a valódiság elvének. A tények pontos meghatározását követően kerül az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a felperesi adatokat összevethesse az alperes adózás előtti eredményt módosító megállapításával, különös tekintettel az ellenőrzés „aránytalanságra” vonatkozó okfejtésére: arról, hogy ehhez képest további bizonyítást tart szükségesnek, vagy érdemben elbírálhatónak tekinti a felperes keresetét, az elsőfokú bíróság a Pp. 206.§ (1) bekezdés keretei között maga határoz.
Budapest, 2015. november 19.
A Kúria Sajtótitkársága