Rövid tényállás: A felperesnél az adóhatóság 2011. júliustól szeptemberig terjedő időszakra áfa adónemben pénzösszeg kiutalása előtti bevallások utólagos ellenőrzését végezte. Rögzítette, hogy a felperes egy jelentős piaci értékű cégcsoport kivásárlása előkészítéseként tanulmányt rendelt meg egy Kft-től, melyért közel 40 millió forint ellentértéket fizetett. A Kft. a munka elkészítéséhez alvállalkozót vett igénybe. Megállapította az adóhatóság, hogy a vizsgálat eredményeképpen egy számlázási láncolat tárult fel, melynek egyik pontján sem volt valós gazdasági esemény. A láncolat célja a felperes adó-visszaigénylő pozícióba helyezése volt. Ennél fogva a felperes terhére 7.484.000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, valamint adóbírságot is kiszabott.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a tanulmány elkészült, melyet valós gazdasági eseményhez használtak fel.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, osztotta az alperes jogi álláspontját.
A felperes felülvizsgálati kérelmében továbbra is arra hivatkozott, hogy a számla szerinti gazdasági esemény a felek között ment végbe, és az alperes nem igazolta, hogy a felperes és a számlakibocsátó között bármilyen összejátszás lett volna adómegkerülés céljából.
A Kúria az ítéletet hatályában fenntartotta és rögzítette, hogy az adóhivatal eredményesen cáfolta meg a számlák hitelességét, és ezt jogszerűen fogadta el az elsőfokú bíróság is. Nem lehet teljes körű üzletviteli jelentést készíteni úgy, hogy a vizsgált cégekkel az átvilágító nem kerül kapcsolatba, illetve alapjában dönti meg a számla hitelességét, ha nem deríthető fel, hogy a számlában foglalt munkát valójában ki végezte. A felperes nem tudta igazolni, hogy a határozati megállapítások jogszabálysértőek voltak, továbbá a felperesnek az eset összes körülményei alapján az ügylet adókijátszó jellegével tisztában kellett lennie.
Budapest, 2015. november 19.
A Kúria Sajtótitkársága