A felperes opciós szerződés vevőjeként vételi jogot gyakorolt budapesti ingatlanokra, a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Az opciós szerződés alapján a felperest vételi jogának gyakorlását követően bánatpénz megfizetése ellenében elállási jog illette meg a megállapodásban foglalt összeg erejéig és időtartamon belül. A szerződésbe foglalt időtartam lejárta után a felperes kérte az elállási jog gyakorlására nyitva álló határidő meghosszabbítását az eladótól, aki e kérésnek azzal tett eleget, hogy a felperes a bánatpénzt előre megfizeti részére, illetve annak összegét felemelik. A bánatpénz módosított összegét a felperes meghatározott részletekben havonta előre megfizette az eladónak. Az eladó a részletekről számlát bocsátott ki.
A felperesnél az adóhatóság áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló kiutalás előtt ellenőrzést végzett és megállapította, hogy a felperes levonható adóként szerepeltette a perbeli szerződés eladója által kibocsátott számlák áfatartalmát. Ez azonban az Áfa tv. 55. § (1) bekezdés szerinti teljesítés hiányában nem volt jogszerű, a számlák kibocsátásának időpontjában ugyanis a felperes elállási jogával nem élt, a levonásba helyezés tehát idő előtti volt, még nem dőlt el a felperes által kifizetett pénzösszeg bánatpénz vagy előlegként történő minősítése.
A felperes a keresetet elutasító jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelemben arra hivatkozott, hogy az Áfa tv. 13. § (2) bekezdés b) pontja szerinti tűrési helyzet kialakulását bánatpénz kikötése esetén sem lehet csupán a kötelezett elállási jogának gyakorlására leszűkíteni. Álláspontja szerint a perbeli gazdasági esemény vitatott eleme a felek számára önálló célként jelent meg, az elállási jog gyakorlására nyitva álló határidő meghosszabbításából adódó bizonytalan helyzet felvállalásához kapcsolódott, ezért az ügyletnek ezt az elemét adójogi szempontból függetlennek, és emiatt adókötelesnek kell minősíteni. Amennyiben ezt az álláspontot a bíróság nem osztaná, akkor az összeg előlegnek minősül, és az Áfa tv. 59. § (1) bekezdés értelmében adóköteles.
A Kúriának abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes jogszerűen vonta-e le a számlák áfatartalmát, a részletekben megfizetett bánatpénz a jogügylet olyan önálló eleme-e, ahol a szolgáltatás-ellenszolgáltatás önállóan megjelenik és adóköteles. A Kúria a kérdésben úgy foglalt állást, hogy az eladói oldalon nem volt ellenszolgáltatás a bánatpénz részletek megfizetésekor, azaz nem volt önálló eleme az ügyletnek a bánatpénz részletek megfizetése. A felperes nem állt el a szerződéstől, melynek eredményeképpen beszámították a bánatpénz részleteket a vételárba, tehát azok nem egyfajta bizonytalansági helyzet tűrésének ellentételezését szolgálták. Nem volt a másik oldalon szolgáltatás, már figyelemmel a bánatpénz átalány-kártérítés szerepére is. Nem jelent meg a szolgáltatás-ellenszolgáltatás a számlák kiállításának időpontjában mindkét oldalon.
Jogszerűen foglalt állást az elsőfokú bíróság az előleg kérdésében is, hiszen a részletek fizetésekor a vételárba történő beszámítás lehetősége még nem volt ismert.
Erre tekintettel a Kúria az elsőfokú jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2015. november 17.
A Kúria Sajtótitkársága