A felperes 1996. június 1-jétől határozatlan időtartamú köztisztviselői, majd kormánytisztviselői jogviszonyban állt az alperesnél. Kormánytisztviselői jogviszonyát a 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontjára alapítottan 2011. február 13-ai hatállyal megszüntették.
A felperes a keresetében a kormánytisztviselői jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását kérte továbbfoglalkoztatása mellőzésével elmaradt illetménye, 12 havi kárátalány és perköltség megfizetésével.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát jogellenesen szüntette meg. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
A Kúria csak a jogszabályhely pontos megjelölésével és jogi érveléssel is alátámasztott felülvizsgálati érvelést vehette figyelembe [Pp. 275. § (2), 272. § (2)], vagyis csak azt vizsgálhatta, hogy a jogerős ítélet a 2009. évi VI. törvény 1. § (2) bekezdésébe, az Alapjogi Charta 30. cikkébe, az Európai Szociális Charta 24. cikkébe, és az Abtv. 45. § (3) bekezdésébe ütközött-e.
A jelen ügyben jogsértően alkalmazták az eljáró bíróságok az Alapjogi Charta 30. cikke és az Európai Szociális Charta 24. cikke rendelkezéseit.
Az Európai Unió Bíróságának C-332/13. számú előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott végzése szerint a Ktjv. megalkotásával Magyarország nem az Unió jogát hajtotta végre. Ezért az Alapjogi Charta megsértése címén a felmentés jogellenessége nem állapítható meg.
Jelen ügyben az Európai Szociális Charta 24. cikke sem alkalmazható tekintettel arra, hogy a Chartát kihirdető 2009. évi VI. törvény 1. § (2) bekezdéséből kitűnően a Magyar Köztársaság nem vállalt kötelezettséget a 24. cikk alkalmazására.
Az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II.18.) AB határozatában a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontját a jövőre nézve semmisítette meg, amikor megállapította: „...az 2011. május 31-én veszti hatályát”. A fentiekből következően a felperes felmentése közlésének időpontjában a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazható volt.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében állította, hogy az indokolás nélküli felmentési jog gyakorlása rendeltetésszerűen történt, e vonatkozásban azonban jogszabálysértésként a régi Mt. 4. §-át nem jelölte meg. Nem sérelmezte továbbá a felülvizsgálati kérelmében azt sem, miszerint a bíróságok megállapították, hogy a felmentés a régi Mt. 3. § (1) bekezdésébe ütközött, valamint az Egyezmény 6. cikk (1) bekezdését is sértette. Az alperes másodlagosan sérelmezte a kárátalány mértékének összegét, de e vonatkozásban szintén elmulasztotta a megsértett jogszabályhely megjelölését. Ezért e kérdéskörökben a Pp. 272. § (2) bekezdés alapján a jogerős ítélet nem volt felülvizsgálható.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2015. november 17.
A Kúria Sajtótitkársága