A felperes fő tevékenysége szerint épület-asztalosipari termékek gyártásával foglalkozik. Az adott jogügyletekhez kapcsolódó számlákat az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 142. § (1) bekezdés b) pontja alapján a fordított adózás szabályai szerint állította ki, azokon áthárított adót nem szerepeltetett. A partnerrel kötött szerződések alapján nyílászárók gyártása és azok beépítése volt a feladat a megrendelő által meghatározott helyszínen. A szerződések tartalmazták, hogy az épületek felújítási munkái építési engedélykötelesek, illetőleg az áfa megfizetése a fordított adózás szabálya szerint történik.
Az adóhatóság határozatával megállapította, hogy a felperes nem alkalmazhatta volna a fordított adózás szabályait, annak nem állnak fenn a törvényi feltételei. A felek megállapodása elsődlegesen nyílászárók legyártására és értékesítésére irányult, a kapcsolódó szállítási és beépítési szolgáltatás csupán a termékértékesítés megvalósulását szolgálta, a fő ügylet a termékértékesítés volt, a szolgáltatásnyújtás ebbe beleolvadt, osztotta annak adójogi sorsát, azaz a számlát áthárított áfatartalommal kellett volna kiállítani.
A felperes keresete nyomán eljárt elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította lényegében osztva az alperes jogi álláspontját. A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet részletesen kifejtve, hogy a jogügylet minden tekintetben megfelelt az Áfa tv. releváns rendelkezésének.
A felülvizsgálati eljárásban a Kúria az elsőfokú ítélet és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. A Kúria rögzítette, hogy nem volt ésszerű indoka adójogi szempontból a szerződés tartalmát másképpen értékelni, mint amire a felek akarata irányult, illetve a döntést nem lehetett fikcióra építeni. Az ügy összes körülményei alapján egyértelműen megállapította a Kúria, hogy hiánytalanul fennálltak az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontban foglalt speciális feltételek a fordított áfa alkalmazásához. Az ügyletben a domináns elem a szolgáltatási elem volt, az, hogy a beépített ablak, mint tárgy tényleges értéke meghaladta a szerelés költségét, nem bír jelentőséggel. A szerződéses cél mibenléte és megvalósítása a releváns szempont az ügy megítélésénél. A felek szándéka nem egy tárgy adásvételére irányult, hanem egy építési engedélyköteles munka során egy konkrét helyen és konkrét épületben történő nyílászáró elhelyezése, gyakorlatilag az épületek ablakokkal való ellátására, annak szakszerű beszerelésére. Erre való tekintettel nem volt jogellenes a fordított áfa alkalmazása, emiatt adófizetési kötelezettséggel sújtani a felperest nem lehet. Az új eljárás elrendelésére a felperes által vitatotton túl fennmaradt tételek miatt volt szükség.
Budapest, 2015. november 17.
A Kúria Sajtótitkársága