A másodfokú társadalombiztosítási szerv az alperes 2014. szeptember 5-én kelt határozatát, amely 2014. augusztus 25-étől kezdődően – a 2012. évi minimálbér alapulvételével – a havi átlagjövedelem 40%-ának megfelelő összegű (93.000 forint) rokkantsági ellátást állapított meg a felperes részére a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 1. § (2) bekezdés 3. pontja, 12. § (1) bekezdés a) pontja és 2. §-a alkalmazásával helybenhagyta. A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert az Mmtv. 12. § (2) bekezdése nem a havi átlagjövedelem vonatkozásában tekinti irányadónak a 2012. évi minimálbér összegét, ellátása összegének megállapításakor az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. és 7. pontja alapján a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. § s) pont 1. alpontjában meghatározott minimálbért kell irányadónak tekinteni. A munkaügyi bíróság a másodfokú társadalombiztosítási határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta és a felperes részére 2014. augusztus 21-től járó ellátás összegét 40.600 forintban állapította meg. Az ítéleti érvelés szerint a felperes az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja szerinti referencia időszakban és az ellátásra való jogosultság kezdő napját megelőző 180 napban nem rendelkezett 180 napi jövedelemmel. Az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapított összeg az Mmtv. 12. § (2) bekezdése által megjelölt törvényi minimum és maximum (a 2012. évi minimálbér, vagyis 93.000 forint 30%-a és 45%-a) között helyezkedik el, amely számítás eredményeként a felperes az általa kért magasabb összegű ellátásra jogosult. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja és 12. § (1) bekezdése jogsértő értelmezésére hivatkozva. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem találta megalapozottnak. Megállapította, hogy az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a rokkantsági ellátás összegéül az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja alapján meghatározott havi átlagjövedelemként – az irányadó tényállás szerint – a felperes esetében a minimálbért kellett figyelembe venni. Az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pontjának utolsó fordulata az ellátás összegének alsó és felső korlátját meghatározó szabály, annak alapján a társadalombiztosítási szerv eltérő összegű ellátást akkor sem állapíthat meg, ha a megelőző, a havi átlagjövedelem alapulvételével elvégzett számítás eredményeként alacsonyabb vagy magasabb összeg kerülne meghatározásra. Az Mmtv. 12. § (2) bekezdése szerint „az (1) bekezdés alkalmazása során minimálbér alatt a Tbj. 4. § s) pont 1. alpontjában meghatározott minimálbérnek a 2012. évre megállapított összegét kell érteni”. Ez a rendelkezés az (1) bekezdés alkalmazásában a minimálbér értelmezésére ad az Mmtv. alkalmazása során irányadó, a Tbj. 4. § s) pont 1. alpontjában foglaltakhoz képest speciális szabályt, annak alapján a rokkantsági ellátás alsó és felső korlátját kell a 2012. évre érvényes minimálbér alapul vételével meghatározni. A rendelkezés – helyes értelmezés szerint - a havi átlagjövedelem megállapítása során nem alkalmazható, arra nem vonatkoztatható akkor sem, ha az átlagjövedelem meghatározásakor – az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja alapján – a minimálbér összegét kell figyelembe venni.
Budapest, 2015. november 12.
A Kúria Sajtótitkársága