A felperes adóügyi ellenőr munkakörben fennállt közszolgálati jogviszonyát az alperes a 2011. február 7-én kelt felmentéssel – indokolás nélkül – megszüntette az ügyben irányadó 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. § (1) bekezdés alapján.
A felperes a módosított keresetében a felmentés jogellenességére, rendeltetésellenességére, és az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére hivatkozással az alperesnek átalánykártérítésben és perköltségben marasztalását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes a felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság a 29/2011. (IV.7.) AB határozatával (amelyet az ügyben irányadó Alkotmány – határozat II. pont – alapján hozott meg) a Ktv-nek az ügyben alkalmazandó 17. § (1) bekezdését megsemmisítette azzal, hogy a megsemmisített rendelkezés a határozat közzétételével veszítette hatályát. Ebből következően a megsemmisített jogszabály alkalmazása a felmentés időpontjában (2011. február 7.) alkalmazandó volt, másrészt az ügyben az Alaptörvény – hatályba lépésének későbbi időpontja miatt – nem volt irányadó. Mindezek miatt az említettek alapján a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértés nem valósult meg.
Az Európai Unió Bíróságának a C-332/13. számú ügyben meghozott határozata szerint a Ktv. megalkotásával Magyarország nem az Unió jogát hajtotta végre, a jogi helyzet nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe. Ebből következően az Alapjogi Charta és az Európai Szociális Charta megsértése a felülvizsgálati kérelmet nem alapozhatja meg, a Ktv. támadott rendelkezésének a fentiekbe ütközése nem állhat fenn.
A Pp. 272. § (2) bekezdés alapján – mivel a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg a megsértett eljárásjogi jogszabályt – a Kúria nem bírálhatta el a törvényszék ítélete indokolásának hiányosságával összefüggésben állítottakat az Alkotmánybíróság megkeresésének mellőzésével, az indokolás hiányával, illetve téves voltával kapcsolatosan; az Alkotmány, az Alaptörvény, az Alapjogi Charta, a Szociális Charta és az Egyezmény, továbbá a perköltség összege tekintetében.
A Ktv. ügyben irányadó 71. § (2) bekezdés a) pontja szerint az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 6. §-át a felperes jogviszonyára megfelelően kell alkalmazni. A Ktv-nek a felmentéskor hatályos 17. § (1) bekezdése lehetővé tette a munkáltató számára a közszolgálati jogviszony indokolás nélküli megszüntetését. Az Mt. 6. §-ának megfelelő alkalmazása ezért az adott esetben azt jelenti, hogy a Ktv. speciális (különös) szabálya elsődlegessége folytán az alperest az Mt. 6. §-ában lévő indokolási kötelezettség nem terhelte. Ezért a felülvizsgálati kérelemnek a Ktv. önellentmondó jellegéről előadott érvelése téves.
A perben a Pp. 164. § (1) bekezdés alapján – figyelemmel az MK. 95. számú állásfoglalás IV. pont indokolására – a felperesnek kellett bizonyítania az alperes részéről megvalósult rendeltetésellenes joggyakorlást, vagyis, hogy a munkáltató az indokolás nélküli felmentés jogával visszaélt az Mt. 4. § (2) bekezdésben foglalt, vagy valamely egyéb körülmény miatt. A felperes ilyen körülményt nem bizonyított. Önmagában az, hogy az Alkotmánybíróság a felperessel nem azonos jogállású kormánytisztviselőkről szóló jogszabályt megsemmisítette [8/2011. (II.18.) AB határozat], nem alapozhatja meg annak kimondását, hogy a felperesre irányadó, hatályos jogszabályt az alperes rendeltetésellenesen alkalmazta.
Az Alkotmánybíróság a 29/2011. (IV.7.) AB határozatában értékelte az Egyezmény 6. cikk (1) bekezdését, a hatékony bírói jogvédelem biztosításának követelményét. Arra a megállapításra jutott, hogy e jog aránytalan korlátozása állapítható meg a köztisztviselők Ktv. 17. § (1) bekezdés alapján történt felmentésénél (3.4. pont 1-3. bekezdés). Mindezek mellett döntött az Alkotmánybíróság a Ktv. 17. § (1) bekezdés megsemmisítéséről, következésképpen nem megalapozott az az érvelés, hogy az Alkotmánybíróság nem értékelte döntése meghozatalánál az Egyezményben foglaltakat. Ebből következően, továbbá a szóban lévő rendelkezés megsemmisítésére is tekintettel a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek az Alkotmánybíróság eljárása (nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata) kezdeményezésére irányuló indítványát nem találta alaposnak [Pp. 206. § (1) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Budapest, 2015. november 5.
A Kúria Sajtótitkársága