A felperesek marketingkommunikációs menedzser munkakörben álltak az alperes alkalmazásában. Mindkét felperes feladata volt, hogy az értékesítési igazgatóság, illetve a kommunikációs menedzserek által leadott igényeket összesítse, és ezeket továbbítsa, egy Excel táblázat alapján pedig az úgynevezett SRM igénylapokon töltötték ki. A kampányok indulásának általában hónapra, napra, órára pontosan meghatározott dátuma volt, amelyet szigorúan be kellett tartani, és ügyelni kellett, hogy az ne jusson a versenytársak tudomására.
Az alperesnél a szállítási feladatokat alapvetően a W. Zrt. látta el a felek között érvényben lévő logisztikai szerződés alapján. Ezen túlmenően az alperes C. Kft-vel vállalkozói keretszerződést is kötött a reklámgrafikai, nyomdaipari termékek gyártására és adott esetben szállítására, a megrendelő által számítógépes adathordozón biztosított nyomdakész grafikai állományok alapján. A felek között szállítási és szolgáltatási keretszerződés is létrejött.
2009 őszén az alperes a W. Zrt-vel módosította a szerződési feltételeket, a C. Kft-vel való szerződéses kapcsolata pedig megszűnt.
T.P. osztályvezető ellenőrzési tevékenysége során a PR dekorációs és POS anyagok szállítási tevékenységében 2009 őszétől indokolatlanul nagy költségcsökkenést tapasztalt. Ezt jelezte a jogi igazgatóság felé. Vizsgálatot követően a munkáltató a felperesek jogviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette, melyek szerint „Ön szabálytalanul járt el a marketingkommunikációs anyagokkal kapcsolatos megrendelések és teljesítésigazolások során. Ön a C. Kft. számára rendszeresen adott le szállítmányozási megrendelést és igazolt számára teljesítést annak ellenére, hogy ezen társasággal a munkáltatónak 2008. december 31. óta nem volt szabályos szerződése, ráadásul a korábban hatályos szerződés sem terjed ki ilyen típusú szolgáltatásokra. Az ilyen típusú szolgáltatásokra a munkáltatónak egy másik társasággal volt szerződése, jelentősen alacsonyabb díjazás mellett.(..)”
A felperesek a keresetükben a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérték eredeti munkakörbe történő visszahelyezésük mellőzésével.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereseteket elutasította.
A felperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperesek munkaviszonyát.
Az alperes a felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat helytállóan értékelte, a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot.
A rendkívüli felmondás csak a törvényben meghatározott okon alapulhat, és az Mt. 96. §-ának (2) bekezdése szerint az indoknak világosnak, valónak és okszerűnek kell lennie. Vita esetén az állító félnek kell bizonyítania, vagyis a munkáltatónak kellett igazolnia a rendkívüli felmondás megalapozottságát. A rendkívüli felmondás szerint „a sürgősségi díjként indokolatlanul felszámolt díjat annak ellenére rendszeresen leigazolta, hogy a megrendelés lebonyolítójaként tudomása volt arról, miszerint ezek felszámolására a C. Kft. nem lett volna jogosult”. A rendkívüli felmondásban állítottakat az alperesnek kellett bizonyítania, a bizonyítási teher nem fordult meg azáltal, hogy a munkáltatónak okirati bizonyítékok e körben nem álltak rendelkezésére. Az ezzel ellentétes felülvizsgálati hivatkozás téves.
Az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló adatok alapján helytállóan fejtették ki, hogy az alperesnél a marketingkommunikáció terén a szabályoktól, belső utasításoktól eltérő megrendelési folyamat alakult ki, amelyet az alperes részéről senki nem kifogásolt. Mivel a kampányok elsődlegességet élveztek, a határidő megtartottsága alapkövetelmény volt. A megrendelés folyamatában az árajánlat megküldésére utólag került sor a beszerzési igazgatóság tudtával, a felperesek pedig ennek a gyakorlatnak megfelelően jártak el.
A másodfokú bíróság helytállóan utalt arra – rögzítve, hogy a bizonyítási teher az alperesre hárult –, hogy a munkáltató nem tudta igazolni, mit tekintett a megrendelés időpontjának, mivel a szállítási lista – amely egyébként a különböző, egymással hierarchikus rendszerben álló egységeken is átment – ilyennek nem tekinthető. Enélkül pedig nem állapítható meg a jogosulatlan sürgősségi felár, illetve díj kifizetésének engedélyezése. Az alperes e körben azt sem igazolta, hogy milyen dokumentáció hiányát rója a felperesek terhére. Az sem volt ítéleti bizonyossággal megállapítható a perben, hogy a felpereseknek – legalább súlyosan gondatlan magatartása miatt – tudniuk kellett a kifizetések megalapozatlanságáról.
Nem vitásan a C. Kft.-vel való kapcsolat megszűnését követően költségcsökkenés volt a megrendelésekkel összefüggésben tapasztalható. Az azonban nem volt megállapítható, hogy mindez a felperesek előírás ellenes magatartására vezethető vissza különös tekintettel arra, hogy a munkáltatónál kialakult, az előírásokkal ellentétes, de elvárt gyakorlathoz igazodva látták el a munkaköri feladataikat.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése értelmében.
(Mfv.I.10.055/2015.)
Budapest, 2015. november 5.
A Kúria Sajtótitkága