Kfv.I. 35.116/2015/8.
A felperes Magyarországon bolti kiskereskedelmi tevékenységet végez, közvetetten az egy Ausztriában székhellyel rendelkező vállalkozásnak a 100%-os leányvállalata. Magyarországon kapcsolt vállalkozása egy kereskedelmi Kft.-nek, egy vállalatcsoportba tartoznak és egymásnak is kapcsolt vállalkozásai. Emiatt az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. XCIV. törvény (továbbiakban: ágazati különadó törvény) 7. § alapján árbevétel összeszámítás útján volt köteles a különadó fizetésére.
A felperes 2010-es adóévet érintően önellenőrzést végzett az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 124/B. §-a alapján. A felperes az önellenőrzés révén mentesülni kívánt a bolti kiskereskedelmi tevékenysége után fizetendő ágazati különadó alól, önellenőrzésében az adóalapot és a fizetendő adó összegét 0 Ft-ra helyesbítette. Az önellenőrzés részét képező nyilatkozatában kifejtette, hogy az ágazati különadó rendelkezései ellentétesek az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó kötelező elsődleges jogforrásaival. Az adóhatóság érdemi ellenőrzés lefolytatás nélkül, az uniós jogba ütközés elvetésével, a kérelmét elutasította.
Az alperesi határozattal szemben előterjesztett keresetében a felperes annak megállapítását kérte, hogy az ágazati különadóról szóló törvény rendelkezései ellentétesek az EU közvetlenül alkalmazandó elsődleges jogforrásával. Kifejtette, hogy a magyar szabályozás hatásaiban és alkalmazása során a külföldi tulajdonban álló élelmiszer-kereskedelmi vállalkozásokat hátrányosabban érinti, mint a magyar tulajdonban lévő élelmiszer-kereskedelmi vállalkozásokat.
Az Európai Unió Bíróságánál kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban született C–385/12 számú ítéletet követően az első fokú bíróság az alperesi határozatot az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletében arra a következtetésre jutott, hogy az ágazati különadó törvény 7. § adóalap összeszámítási szabálya – együttesen a sávosan progresszív és erős emelkedést mutató adósávokkal – alkalmazása során hatásaiban kizárólag az Európai Unió más tagállamában székhellyel rendelkező vállalkozások többségi befolyása alatt működő adóalanyokat érintette hátrányosan a bolti kiskereskedelmi szektorban, ezáltal megvalósította a más tagállamban honos társaságok közvetett hátrányos megkülönböztetését és ezzel megsértette az EUMSZ 49. és 54. cikkét. Erre figyelemmel az uniós jogrendbe ütköző szabály figyelmen kívül hagyásával kell a felperes adófizetési kötelezettségét megállapítani.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet, felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A keresetváltoztatás tilalmára, és a felülvizsgálati kérelemhez kötöttség elve miatt a Kúria nem vizsgálhatta a felperes „egy erősen progresszív adómérték” -re, az üzleti formán alapuló diszkriminációra, és az adóval a piac egyes résztvevői számára nyújtott tiltott állami támogatásra vonatkozó vonatkozó érveléseit
A Kúriának a felülvizsgálati kérelem kapcsán abban kellett állást foglalnia, hogy a jogerős ítélet értelmezte helyesen a Bíróság ítéletét, vagy az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett érvelés szerint csak az ott írt feltételek együttes megvalósulása esetén következett be az uniós jogsértés. A Kúria teljes mértékben osztotta az első fokú bíróság ítéletében kifejtetteket. Az uniós jogsérelem megvalósult, mert felperes más tagállamban székhellyel rendelkező társaságnak a vállalatcsoportjába tartozó és a különadó legfelső adósávjába eső adóalanynak e kapcsolódás folytán a kapcsolt vállalkozása. Igazolt az a rejtett hátrányos megkülönböztetés, amelyre vonatkozóan a Bíróság a tagállami bíróság vizsgálatát lefolytatni rendelte.
Miután a közösségi jogrendbe ütközés – az alperesi állásponttól eltérően – megállapításra került, az első fokú bíróságnak rendelkeznie kellett arról a lefolytatandó eljárásól is ahol az ebből fakadó jogsértő következmények korrigálásra kerülnek. A bíróságnak az Art. keretén belül kellett megtalálnia az eljárási megoldást. Az önellenőrzés olyan jogintézmény, amelyre az adózó elévülési időn belül jogosult. E jogintézmény akkor felel meg a céljának, rendeltetését akkor tölti be, ha alkalmas azoknak a bevallásoknak a korrigálására is, amelyek beadására az Alaptörvénybe, közösségi jogrendbe ütközés okán került sor. Helytálló volt tehát az első fokú bíróságnak az a kötelezése, hogy az adóhatóság a felperes önellenőrzését érdemben kell vizsgálnia és a felperest terhelő adófizetési kötelezettséget az összeszámítás szabálya mellőzésével köteles megállapítani.
Budapest, 2015. október 6.
A Kúria Sajtótitkársága