Az elsőfokú bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 166. § (3) bekezdése szerinti emberölés előkészülete bűntettében, az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés II. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettében, valamint az 1978. évi IV. törvény 271. § (1) bekezdése szerinti garázdaság vétségében. Ezért halmazati büntetésül két év hat hónapi börtönbüntetésre és három évi közügyektől eltiltásra ítélte. A terheltet emellett 20 rendbeli emberölés előkészülete bűntettének vádja alól felmentette.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt élet elleni, valamint köznyugalom elleni cselekményeit egységesen az 1978. évi IV. törvény 270/A. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti közveszéllyel fenyegetés vétségének minősítette, a felmentő rendelkezést mellőzte, és a halmazati büntetést ötven napi közérdekű munkára enyhítette azzal, hogy azt a terheltnek szellemi munkakörben kell letöltenie.
Az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás - felülvizsgálattal érintett - 3. pontjának lényege szerint a terhelt figyelmét 2007-2008-ban felkeltették az Egyesült Államokban, Finnországban és Németországban végrehajtott ún. iskolamészárlások, és legkésőbb 2008 júniusára elhatározta, hogy hasonló bűncselekményt fog elkövetni; annak érdekében, hogy felhívja magára a figyelmet, azt a látszatot fogja kelteni, hogy egy lőfegyverrel az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karának épületébe berontva több embert agyon fog lőni, majd öngyilkos lesz. Mindezt a „Célbalövés” című versében leírta, és azt 2008. június 3. napján blogjára feltette. A terhelt az emberölési szándékának komolyságát alátámasztandó, lőfegyvert kívánt szerezni. A lőfegyver beszerzésére 2009. szeptember 16. napján engedélyt kapott, és nyomban ezután, szeptember 19-én vásárolt is egy 9 milliméteres kaliberű sport maroklőfegyvert, lőszerekkel együtt. A fegyvert a lakásán tartotta és azt a lőtéren rendszeresen használta is. 2009. október 4. napján feltöltött blogjára egy írást „Magyarázat a Nagy Tetthez” címmel, amelyben kifejtette, hogy a győzelem kapujában áll, a végső csata előtt, minden pofonért hetvenezer pofon, minden csúffá tett percért hetvenezer év jár a pokolban, és megemlékezett az iskolai mészárlások elkövetőiről is, róluk rajongva beszélve. Az írást nem publikálta, csak közvetlenül az elkövetés előtt állt szándékában azt közzétenni.
A jogerős ügydöntő határozatok ellen a Legfőbb Ügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, azt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapítva.
Az abban kifejtett álláspontja szerint a másodfokon eljárt ítélőtábla a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével minősítette a terheltnek az első fokon eljárt törvényszék által emberölés előkészületeként értékelt cselekményét közveszéllyel fenyegetés vétségének, és emiatt törvénysértő büntetést szabott ki. Arra hivatkozott, hogy az irányadó tényállás szerint a terhelt emberölési céllal szerezte meg a lőfegyvert, amit annak az emberi élet kioltatására alkalmas voltán kívül bizonyítanak a terhelt szóbeli és írásbeli megnyilvánulásai, amelyekben folyamatosan tömegesen elkövetett emberöléssel foglalkozott, és azt is előre eldöntötte, hogy kiknek a sérelmére követi el a bűncselekményt, valamint rendszeresen járt lőgyakorlatokra is.
Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg, és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot, amelyben a terhelt cselekményét minősítse 2 rendbeli emberölés bűntette előkészületének.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
Az ítélőtábla tévesen, az első fokon eljárt törvényszék pedig helytállóan minősítette a terheltnek a tényállás 3. pontjában írt cselekményeit.
Az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 18. §-a szerint előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja. Az elbíráláskor hatályos Btk., a 2012. évi C. törvény 11. § (1) bekezdése ugyanígy rendelkezik. Az emberi élet kioltására alkalmas lőfegyver beszerzése egyértelműen megteremti az emberölés véghezviteléhez az eszközt. Miután azonban a cselekmény célzatos, azaz kizárólag egyenes szándékkal valósítható meg, a lőfegyver beszerzésével akkor követhető el az előkészületi cselekmény, ha arra az emberölés véghezvitele érdekében – vagy azért is – kerül sor. Amennyiben a bűncselekmény megkísérlésére nem került sor, azonban a két feltétel megállapítható, vizsgálandó az is, hogy az elkövető nem állt-e el a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékától.
A másodfokú bíróság által módosított tényállás szerint a lőfegyvert a terhelt nem azért szerezte be, hogy több embert megöljön, hanem azért, mert elhatározta 2008 júniusára, hogy a figyelmet – azt a látszatot keltve, miszerint több embert agyonlő – felhívja magára, és ennek komolyságát kívánta alátámasztani a lőfegyverrel. Ezért mindent megtett a lőfegyver beszerzése érdekében; rendszeresen részt vett a magyar sportegyesület tevékenységében, és megkísérelte a fegyver beszerzését meggyorsítani azzal, hogy 2009. április 10-én Ausztriában is belépett egy sportlövőklubba. Mindezek tükrében az ítélőtábla azon álláspontja, hogy a terhelt emberölési szándéka nem volt komoly, a veszély pedig nem volt konkrét, nyilvánvalóan nem értelmezhető. Az a körülmény pedig, hogy a lőfegyvert a megszerzése után rövid időn belül nem használta, önmagában nem enged arra következtetni, hogy elállt ölési szándékától.
Helytállóan fejtette ki az első fokon eljárt bíróság azt is, hogy bizonyíthatóan a terhelt több ember sérelmére elkövetendő emberölés érdekében követte el az előkészületi cselekményt, azonban azt nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hány sértett életének kioltása állt szándékában. Így csak az nyert bizonyítást, hogy célul legalább két ember megölését tűzte ki, ezért helyesen minősítette a cselekményt 2 rendbelinek.
Ezért a Kúria a terhelt cselekményét 2 rendbeli, a Btk. 160. § (3) bekezdése szerinti emberölés előkészülete bűntettének minősítette, és a vele szemben kiszabott halmazati büntetést két év hat hónap szabadságvesztésre és három év közügyektől eltiltásra súlyosította azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani és a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.
Budapest, 2015. június 23.
A Kúria Sajtótitkársága