I.
A törvényszék ítéletében
az I. rendű és a II. rendű terhelt bűnösségét kábítószerrel visszaélés bűntettében [1978. évi IV. törvény - továbbiakban: korábbi Btk. - 282/A. § (1) bekezdés és (3) bekezdés], és kábítószerrel visszaélés vétségében [korábbi Btk. 282. § (1) bekezdés és (5) bekezdés a) pontja];
míg a VI. rendű terhelt bűnösségét kábítószerrel visszaélés bűntettében [korábbi Btk. 282/C. § (2) bekezdés], és kábítószerrel visszaélés bűntettében [korábbi Btk. 282/C. § (1) bekezdés és (4) bekezdés I. fordulata] állapította meg.
Ezért az I. rendű terheltet - halmazati büntetésül - 5 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés fele részének végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette.
Megállapította, hogy a terhelt 2 év 6 hónap végrehajtandó szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható.
A II. rendű terheltet - halmazati büntetésül - 5 év börtönbüntetésre, 5 év közügyektől eltiltásra és 200.000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés fele részének végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a terhelt 2 év 6 hónap végrehajtandó szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható.
A VI. rendű terheltet - halmazati büntetésül - 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A kétirányú fellebbezések folytán másodfokon eljárt ítélőtábla a 2014. június 25. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű, a II. rendű és a VI. rendű terheltekkel szemben megváltoztatta:
a VI. rendű terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés fele részének végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a terhelt 2 év szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az I. rendű és a II. rendű terheltekkel szemben egyaránt 1.800.000 Ft, a VI. rendű terhelttel szemben 400.000 Ft vagyonelkobzást rendelt el.
Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű, a II. rendű és a VI. rendű terhelteket érintően helybenhagyta.
A jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás lényege szerint a terheltek 2008. évben, illetve 2009. év első felében egymással kábítószer terjesztői, illetve vevői kapcsolatban álltak.
Ennek során megye területén kábítószert fogyasztottak és értékesítettek.
2008. karácsonya és 2009 februárja között az I. és II. rendű terhelt 3 alkalommal, összesen 20.000 darab extasy tablettát hozott be Hollandiából Magyarországra továbbértékesítési céllal. A 20.000 db extasy tabletta pontos hatóanyag-tartalma nem volt megállapítható. A 20.000 db tablettáért a terheltek összesen 3.600.000 Ft-ot fizettek.
Az I. rendű terhelttől házkutatás során lefoglalt kábítószerek tiszta hatóanyag-tartalmának együttes mennyisége meghaladta a jelentős mennyiség alsó határát, annak a 6,7-szerese.
A II. rendű terhelttől házkutatás során lefoglalt kábítószer összhatóanyag-tartalma a jelentős mennyiség alsó határát mintegy 27-szeresen haladta meg.
A II. rendű terhelt 2008. évben és 2009. év elején két személynek több alkalommal értékesített kábítószert a csekély mennyiség felső határát el nem érő mennyiségben.
Ebben az időben a II. rendű terhelt a III. rendű terhelttől is vásárolt több alkalommal kábítószert, amely a csekély mennyiség felső határát meghaladta, de a jelentős mennyiség alsó határát nem érte el. A III. rendű terhelt is vett alkalmanként kábítószert a II. rendű terhelttől. A II. rendű terhelt összesen 37.420 Ft összegben értékesített kábítószert.
A VI. rendű terhelt pontosan meg nem állapítható időpontban megállapodott a III. rendű terhelttel abban, hogy az általa előállított kábítószert a III. rendű terhelt továbbértékesíti. 2009 márciusában a VI. rendű terhelt 2000 db kábítószeres kapszulát adott át a III. rendű terheltnek oly módon, hogy a megbeszélt időpontban elment a városba, és a III. rendű terhelt háza előtti szeméttárolóba bedobott 2000 db kábítószeres kapszulát tartalmazó csomagot. Ezt követően a VI. rendű terhelt tovább folytatta a kábítószer előállítását saját fogyasztásra.
A VI. rendű terhelttől házkutatás során lefoglalt kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma meghaladta a jelentős mennyiség alsó határát, annak a 15,9-szerese.
A lefoglalásra nem került 2000 kapszula becsült hatóanyag-tartalma a jelentős mennyiség alsó határát nem érte el, annak mintegy 0,2-szerese.
A VI. rendű terhelt 2000 db kábítószer hatóanyag-tartalmú tabletta értékesítésével mintegy 400.000 Ft-hoz jutott.
II.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Fellebbviteli Főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja alapján az I., II. és VI. rendű terhelt terhére arra hivatkozással, hogy a szabadságvesztés fele részének felfüggesztésére törvénysértő módon került sor, miután sem az elkövetéskor, sem az elbíráláskor hatályos Btk. szerint erre nem volt törvényes lehetőség.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt kiegészítette azzal, hogy a másodfokú bíróság az I. és II. rendű terheltekkel szemben a vagyonelkobzást is anyagi jogszabályt sértően alkalmazta.
Az I. rendű és a VI. rendű terhelt védője is felülvizsgálati indítványt terjesztettek elő, amelyben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérték .
III.
A Kúria a 2015. május 21. napján tartott nyilvános ülésen kihirdetett ítéletében az első- és másodfokú ítéletet az I.,II. és VI. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta:
Az I. rendű, a II. rendű és a VI. rendű terheltekkel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés fele része végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte.
Az I. rendű terhelttel szemben elrendelt vagyonelkobzást mellőzte.
A II. rendű terhelttel szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét 37.420 forint összegben állapította meg.
A Kúria ítéletének indokai a következők:
1.
A 2009. évi LXXX. tv. 29. §-ának (2) bekezdésével módosított korábbi Btk. 90. §-ának (1) bekezdése 2010. május 1. napján lépett hatályba. Ettől kezdve nyílt lehetőség a szabadságvesztés részbeni felfüggesztésére mindaddig, amíg a korábbi Btk. hatályban volt, tehát 2013. június 30. napjáig. Mivel sem az elkövetéskor, sem a jogerős elbíráláskor nem volt hatályban olyan büntető jogszabály, amely a szabadságvesztés fele részének a felfüggesztését lehetővé tette – a köztes időben bekövetkezett jogszabályváltozásnak viszont nincs jelentősége az időbeli hatály szabályának az alkalmazása körében -, a Kúria azt állapította meg, hogy az I. II. és VI. rendű terhelt vonatkozásában a szabadságvesztés fele részének felfüggesztésére törvénysértéssel került sor. Ezért a kiszabott szabadságvesztés büntetések fele része végrehajtásának a felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseket mellőzte.
2.
A nyilvános ülésen a legfőbb ügyész képviselője az I. és II. rendű terhelt tekintetében a másodfokú bíróság által alkalmazott vagyonelkobzás megváltoztatására irányuló indítványát visszavonta arra hivatkozással, hogy 2013. július 1. napjától a vagyonelkobzásra vonatkozó törvénysértő rendelkezés a Be. 570. §-a szerinti különleges eljárásban orvosolható, és a Be. 416. § (4) bekezdésének c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés különleges eljárás lefolytatásával orvosolható.
a)
A Kúria következetes gyakorlatára hivatkozva kimondta, hogy olyan esetekben, amikor a felülvizsgálati indítvány alapján az alapügy érdemi felülvizsgálatát elvégzi, azzal egyidejűleg – amennyiben a rendelkezésére álló iratok alapján ez lehetséges - az egyébként különleges eljárásra tartozó kérdésében is dönt - indítványra vagy hivatalból - és nem kezdeményez újabb különleges eljárást.
b)
Az 1/2008. Büntető jogegységi határozat szerint a kábítószerrel visszaélés elkövetési magatartásai közül csak az értékesítés teremti meg a Btk. 77/B. § (1) bekezdésének a) pontján alapuló intézkedés jogalapját. Az irányadó tényállás azonban nem tartalmaz arra vonatkozó adatot, hogy az I. rendű terhelt ellenérték fejében történő átadást, forgalomba hozatalt, vagy kereskedést végzett volna. A kábítószer 3.600.000 Ft értékben történő beszerzésében, beszállításában ugyan társtettesként részt vett, de a tényállás azt nem tartalmazza, hogy I. rendű terhelt a kábítószer értékesítéséből származó bevételhez jutott. Erre csak a II. rendű terhelt vonatkozásában van adat, aki különböző személyeknek kábítószert értékesítve 37.420 Ft bevételre tett szert.
A korábbi Btk. 77/B. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján vagyonelkobzást arra a vagyonra kell elrendelni, amelyet a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett szolgáltattak vagy arra szántak. Értékesítési láncolat esetén az intézkedés alkalmazásához azonban elengedhetetlen, hogy a kábítószer beszerzésén túlmenően a továbbértékesítés megtörténjék. Ekkor állapítható meg ugyanis az, hogy az elkövető milyen összegű vagyonhoz jutott az értékesítés révén.
Az 1/2008. BJE kifejezett iránymutatása tehát, hogy a korábbi Btk. 77/B. § (1) bekezdésének a) és d) pontjára figyelemmel a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének elkövetőjével szemben a kábítószer értékesítésével összefüggő vagyonra kell a vagyonelkobzást elrendelni, és a vagyonelkobzás nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre. Azt a bűncselekménnyel összefüggő teljes vagyonra el kell rendelni, függetlenül a kábítószer megszerzésére fordított vagyon mértékétől, illetve attól, hogy a kábítószer értékesítése az elkövető számára nyereséges vagy veszteséges volt-e. A vagyonelkobzás mértéke nem csökkenthető a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal.
A kábítószer értékesítéséhez elengedhetetlenül szükséges annak megszerzése. A megszerzéssel összefüggő kiadás nem más, mint a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges feltétel biztosítására szolgáltatott vagyon, ami elkobzandó. Amennyiben azonban minden esetben sor kerülne a lefoglalt kábítószer mellett a lefoglalt kábítószer vásárlásra fordított összeg vagyonelkobzására is, az az általános büntetőjogi elveket is sértené, mert a kétszeri értékelés tilalmába ütközne. A jogegységi határozat csak annyiban értelmezi a kábítószer megszerzésére fordított vagyon fogalmát, hogy az kiadásként (azaz quasi költségként) a vagyonelkobzás összegszerűségének a meghatározásakor nem vehető figyelembe.
A Kúria ezért megállapította, hogy a másodfokú bíróság az I. rendű és a II. terheltekkel szemben a büntető anyagi jogszabály megsértésével alkalmazott vagyonelkobzást. Erre figyelemmel az I. rendű terhelttel szemben az intézkedést mellőzte, míg a II. rendű terhelttel szemben a vagyonelkobzás összegét csökkentette.
Budapest, 2015. július 6.
A Kúria Sajtótitkársága