Az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 195. § (1) bekezdése szerint minősülő kiskorú veszélyeztetésének bűntettében állapították meg. Ezért a terhelttel szemben kettő év börtönbüntetést, és a közügyektől kettő év eltiltást szabtak ki, egyidejűleg elrendelték a terhelttel szemben korábban alkalmazott felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. A terheltet ugyanakkor az ellene folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette [1978. évi IV. törvény 198. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont] és erőszakos közösülés bűntette [1978. évi IV. törvény 197. § (1) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentették.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy az eljárt bíróságok törvényes vád nélkül hozták meg döntésüket, mivel az elsőfokú bíróság ítéletében a felmentő rendelkezésekkel teljes mértékben kimerítette a vádat, ezért a terhelt bűnösségét a kiskorú veszélyeztetésének bűntettében még akkor sem mondhatta volna ki, ha elméletileg a terhelt bűnössége ezen bűncselekményben megállapítható lett volna.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak. Határozatában kifejtette, hogy a Be. 2. § (4) bekezdése alapján a bíróság a vádat akkor meríti ki, ha dönt a törvényes vádban megjelölt személy büntetőjogi felelősségéről a vádirati tényállásban leírt magatartás kapcsán. Ugyanakkor nincs kötve a vádlónak a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítésére vonatkozó indítványához. Az pedig, hogy melyek a vád keretei, a vád tárgyává tett cselekményt leíró vádirati tényállás határozza meg; a bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy az abban leírt magatartás bűncselekmény-e, illetve az hogyan minősül.
Mindezek alapján a törvényes vád követelményét nem sérti, ha a bíróság ítélete a vádbeli jogi értékeléstől eltérően más bűncselekményben állapítja meg a terhelt büntetőjogi felelősségét, ha ennek ténybeli alapjai a vádban leírt tények között szerepelnek.
A Kúria kifejtette továbbá, hogy az egy magatartással megvalósított több bűncselekmény halmazata látszólagos, ha szóban lévő bűncselekmények egymással az ún. specialitás viszonyában vannak, azaz, akkor, ha az elkövető egy magatartása több olyan törvényi tényállást valósít meg, amelyek közül a jogalkotó az egyiket valamely külön értékelést igénylő körülményre tekintettel a másikból emeltek ki.
A bíróság törvényesen minősítve állapította meg a terhelt bűnösségét a kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, azonban tévesen hozott felmentő rendelkezést a szemérem elleni erőszak és az erőszakos közösülés bűntette vonatkozásában. Az alaki halmazatban álló bűncselekmény kapcsán ugyanis nincs helye felmentő rendelkezés meghozatalának. Az, hogy a bíróság álláspontja szerint az adott cselekménnyel egy vagy több bűncselekményt valósított meg, kizárólag minősítés kérdése.
Az elsőfokú bíróság ezért a vádiratban részletezett tényekre figyelemmel folytatta le a bizonyítási eljárást, és állapította meg a terhelt bűnösségét.
A Kúria mindezekre figyelemmel a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.
Budapest, 2015. június 9.
A Kúria Sajtótitkársága